Krisztus király ünnepéhez kapcsolódva az elmúlt hétvégén, november 19–20-án a magyarországi egyházmegyékben is lezárták az irgalmasság szentévét. A Kaposvári Egyházmegyében diakónusszenteléssel kapcsolódott egybe az ünnep.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a szentévet Palánki Ferenc megyéspüspök ünnepi szentmise keretében zárta be vasárnap délelőtt Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban, este pedig Nyíregyházán, az Isteni Irgalmasság-templomban.

Palánki Ferenc a Nyíregyházán bemutatott szentmise homíliájában először az Isten ember iránti mérhetetlen szeretetét emelte ki, amit az is bizonyít, hogy Jézus Krisztus nem szállt le a keresztről, nem mentette meg magát. A főpásztor továbbá Krisztus keresztre feszítésének eseményét középpontba állítva különböző csoportokra utalt, melyekbe aszerint tartoznak az emberek, hogy kinek milyen a hozzáállása az Istenhez.

A nép csoportjához tartozók csak állnak és bámészkodnak, nem érinti meg őket egy ártatlan ember szenvedése, az igazságtalanság botránya, hallgatják a gúnyolódókat, nézik a szenzációt, a cirkuszt, ami lelkileg kielégíti őket. Sokan ma is kívülállóként néznek a keresztényekre, az Istenre, mintha nem az Istentől kapnák az életet – fogalmazott a püspök, majd a búcsúi körmeneteket hozta fel példaként, amikor látjuk, hogy vannak, akik csak az erkélyekről bámészkodnak, figyelik az eseményeket, vagy becsukják az ablakot, a szívüket Isten előtt.

A második csoportba tartozó emberek kimondják: „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!” (Lk 23,35). Jézus ezekre a szavakra már korábban válaszolt: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10,39). Jézus megmenthette volna magát, lett volna hozzá ereje. A főtanács tagjai, akik a kereszt alatt álltak, éppen magukat mentegetik azzal, hogy azt mondják: ha nem tud lejönni a keresztről, akkor jogosan ítélték halálra istenkáromlásért – folytatta Palánki Ferenc, aki hangsúlyozta, tagjai vagyunk ennek a csoportnak, amikor magunkat mentegetjük rossz döntéseink, emberi gyarlóságaink miatt. Ide tartozik annak ténye is, amire az idén 500. évfordulóját ünneplő reformáció emlékeztet, miszerint évszázadokon keresztül a protestánsok és a katolikusok egymással szemben a saját igazukat hallatták, amely csak mélyítette a felekezetek közötti ellentétet.

A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Szent II. János Pál egyik gondolatára utalt, mely szerint a felekezetek hosszú ideig azt keresve tekintettek a másikra, hogy mi az, ami a másikban nem krisztusi, és ezzel igazolni látták magukat. „Milyen jó lenne – tette hozzá a püspök —, ha azt figyelnénk egymásban, ami a másikban krisztusi és azt erősítenénk, értékelnénk.”

A kereszt alatt álló katonák csoportja szintén ide tartozik, ők csak parancsot teljesítenek, nem a rossz döntéseiket igazolják. Nekik nem számít egy élet, éppen ezért ők is azt mondják: „szabadítsd meg magad”, igazolva ezzel magukat. Mint ahogy nekünk is csak az a fontos, hogy a mi életünk legyen jobb, a másik nem számít. A bal lator szintén ide csatlakozik: „Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” (Lk 23,39). Van, hogy az ember már nem tud semmit tenni, megfeszült, de mégis valamilyen módon bántja a másikat, utolsó erejét is erre használva fel. Ekkor az ember csak kifelé tekint, nem érzi magát felelősnek – figyelmeztetett a szónok.

Végül a harmadik csoportra mutatott Palánki Ferenc, melyet a Golgotán lejátszódott jelenetben egy ember, a jobb lator képviselt: magatartása, viselkedése nem kifelé néz, hanem a jelen megfeszített helyzetéből elindul befelé, a szíve felé. Szól a lelkiismerete: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.” (vö. Lk 23,40–41) Elindul a szíve felé, tudja, hogy bűnös, de legbelül érzi, mint embernek, értékes az élete.

Az irgalmasság szentévét bezárjuk, a szent kaput is bezárjuk, de a szívünket nyissuk ki, mert Isten most is végtelen jóságával, szeretetével szeret bennünket, és így szól hozzánk is: „Még ma velem lehetsz az Isten országában” – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

* * *

Egri Főegyházmegye

A IX. Őszi Szent Erzsébet Napok keretében a sárospataki bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét és egyben zárta le az irgalmasság rendkívüli szentévét november 19-én Ternyák Csaba egri érsek.

Ez a város és ez a templom Szent Erzsébet személyében egy nagyon nagy kincset rejteget az egri egyházmegye és a magyar egyház számára – emlékeztetett szentbeszédében a főpásztor. – Szent Erzsébet szeretete a tettekben mutatkozott meg és Szent Márton püspökkel együtt arra vezetett bennünket az elmúlt évben, hogyan legyünk a mennyei Atyánkhoz hasonlóan irgalmasak embertársaink felé. Érezzük azonban azt feszültséget, amely a vágyaink és a valóság közt húzódik. Irgalmasok akarunk lenni, de sokszor gyengék vagyunk, nehezen tudunk kitartani a legszentebb elhatározásainkban is.

Van viszont egy halhatatlan lehetőségünk: az időben élünk és ezért megvan mindannyiunkban a fejlődés lehetősége, tudunk előre lépni, jobbak lenni – tette hozzá az egri érsek. –Ez azonban véletlenül nem megy, csak tudatosan. Mint ahogy az irgalmasság kapuját is tudva és akarva léptük át az elmúlt esztendő során.

Amikor a jóság fölülkerekedik rajtunk, hálával telik meg a szívünk és megköszönjük Istennek, hogy ennyire szeret minket – mondta beszéde végén Ternyák Csaba, majd emlékeztetett: az Isteni Irgalom nem zárul le az irgalmasság szentévének lezárásával.

* * *

Kaposvári Egyházmegye

Balás Béla kaposvári püspök a Somogy megyei Kőröshegy Szent Kereszt-plébániatemplomában zárta be az irgalmasság évét november 20-án.

A szentmise elején a főpásztor úgy fogalmazott, óriási kegyelem volt ez az esztendő. Majd azt hangsúlyozta, hogy Isten jósága nem feledkezett meg erről a vidékről sem, hiszen a szentévet lezáró szentmisén diakónust szentelhetnek Vincze Miklós személyében.

A szentévet lezáró szentmisén Háda László zalakarosi plébános mondott a homíliát, melyben a kismegyeri templom különleges keresztjéről beszélt. Ismertette, ez a feszület alapvetően három dologban különbözik más ábrázolásoktól. Az első: a kereszt fája és a korpusz egy, mint ahogy az emberi élettől is elválaszthatatlan a kereszt; és Krisztusnál is ezt látjuk. A második: a kereszt vízszintes ága ölelésre hajlik a világ felé. A harmadik különlegesség pedig ez: a kereszten a feltámadott Krisztus van ábrázolva.

Háda László szentbeszédében ezután egy veszprémi énekeskönyvben található ének szövegét idézte: „Könnyes szemekkel vándoroltam Tehozzád örök irgalom. S az áldott szent kereszt ahol van, Szíved verését hallgatom. Mi vagyok én? Parányi porszem, hálátlan féreg, semmi más. Te vagy a fény s az élet ott fenn, a szeretet, vigasztalás.”

A prédikáció után következett a diakónusszentelés szertartása, melynek során Balás Béla megyéspüspök diakónussá szentelte Vincze Miklóst.

Az ünnepi szentmisén közreműködött a kaposfüredi templom Szent Őrangyalok énekkara és zenekara.

* * * 

Székesfehérvári Egyházmegye

„Megtanultuk az irgalmasság szentévének nagy ajándékát belevésni a szívünkbe. Meghallottuk Isten szeretetének szavát; újra és újra átéltük megbocsátását. Megerősödtünk a hitben, hogy Krisztus, aki az Atya akaratát teljesítette, megváltott minket életével, tanításával és kereszthalálával. Új életet élhetünk!” – ezekkel a szavakkal zárta Spányi Antal megyéspüspök az irgalmasság rendkívüli szentévét a Székesfehérvári Egyházmegyében.

A főpásztor ünnepi szentmise keretében – a fehérvári hívek és az egyházmegye területéről érkezett családok jelenlétében – zárta be a szentévét a székesfehérvári székesegyházban Krisztus Király ünnepén. Spányi Antal homíliájában egy olyan királyságról beszélt, amely nem hasonlítható össze a földi királyságról alkotott elképzeléseinkkel. „Jézus Krisztus királyi hatalma nem külsődleges, hanem szelíd hatalom, amely a teljes embert, szívét és lelkét érinti. Ez a hatalom annak a királynak a hatalma, aki életét adta, hogy alattvalóinak életük legyen.”

A főpásztor szerint ennek a rendkívüli évnek legfontosabb gyümölcse, hogy több megbocsátás és több jóra törekvés van bennünk. „Megértettük: egyre inkább krisztusi emberekké kell válnunk. Amikor Isten irgalmáról beszélünk, látnunk kell, hogy ezáltal az ember egy új életet kapott, hogy igazán szentté váljon – fogalmazott Spányi Antal. – Ahogy Szent Pál mondja: »Élek én, de már nem én, hanem Krisztus élete él bennem.« Ha terheinket letesszük az Úr elé, Krisztus kegyelme felemel minden bűnünkből, tévelygésünkből. Ez Krisztus Király országa, amelyben Isten újjáteremtő irgalmával találkozunk, a szeretet országához tartozunk. Naponta döntsünk Krisztus Király mellett, és tegyünk tanúságot erről az országról, az irgalmas szeretetről a világban. Éljük meg az Ő felelős szeretetét, az Ő világosságát, hogy kegyelme általunk is tudjon ragyogni az emberekre!”

A székesfehérvári püspök beszédében végül azt hangsúlyozta: a szent kapuk bezárulnak, de Isten örökké tartó irgalma nyitva marad minden ember előtt. „Isten irgalma nem azt jelenti, hogy elkövethetünk bűnt, hisz az Úr úgyis megbocsát. Hanem azt jelenti, Ő mindig megbocsát, hogy új életet élhessünk.”

Amikor a Szentatya bezárja a szent kapukat, a szentév befejeződik, de az új életre való meghívásunk, amelyben Krisztus előttünk jár és példát ad, tovább folytatódik. Követnünk kell Őt, és szeretetettel engedelmeskednünk – zárta gondolatait a főpásztor.

A szentmise végén Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva a megyéspüspök megszentelte az oltár elé kitett kenyereket. A megáldott a kenyerekből a szentmise után mindenki vihetett haza, a Katolikus Karitász önkéntesei pedig eljuttatták az adományt a szegény családokhoz, hajléktalanokhoz.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye, Kaposvári Egyházmegye, Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye, Hegedüs György, Berta Gábor

Magyar Kurír