Szomorú valóság: „elveszett paradicsomban” élünk. Elhagytuk a boldog otthont, amit Paradicsomnak neveztünk, s eltékozoltuk az atyai örökséget, de Isten folyton keres bennünket, hogy visszaadja esélyünket a boldogságra.

A karácsony üzenetében ez így hangzik: Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr. Különös csengése van ebben a jó hírben a ma szónak. Jelenti Jézus Krisztus időbeni, test szerinti születését; jelenti, hogy lélek szerint bennünk is meg kell születnie, s jelenti az „örök mát” is, amelyben élünk.

Nem kell más megváltót várnunk. Egyedül Ő a mi Üdvözítőnk.

A megtestesülés titkában az az Isten érkezik közénk, aki sorstársunk lett, és példát mutatott életével arra, mit jelent az, hogy egymásnak társai vagyunk, egymásért vagyunk, hogy megszabadítson bennünket minden embertelenségtől.

Ez a megfogant magzat, a megszületett gyermek esetében a létben maradás feltétele, az ereje fogytát megszenvedő idős ember esetében az emberi élet méltóságának védelme. Ez az egészséges társadalom lételeme.

Istennek egyszerű módszerei vannak. Pásztorokat, egyszerű, jószívű embereket mozgósít, nem hadsereget. Szelíd tudósokat, bölcs embereket indít útnak. Angyalokat kér fel hírközlésre, nem agresszív sajtóirodákat.

A gyönge, pólyába bugyolált gyermek körül minden gyűlöleten, gőgön, elutasításon túl máig átragyog két szeretettől elszánt és komoly tekintet, az édesanyjáé és a nevelőapjáé.

Mi, a harcos ateista kelet megnyomorítottjai; mi, a materialista nyugat kárvallottjai átvettük a 18-19-20. századi eleink egyházzal, Istennel, vallással tusakodó örökségét, mely a szabadság, egyenlőség, testvériség keresztény igazságait jelszavakká degradálta.

Mit ér a kivívott szabadság a lelki erősség nélkül, amely egyedül tesz képessé arra, hogy megcselekedjük a jót? Mit ér az egyenlőség hangoztatása előítéletek rabságában? Mit ér a testvériség áldozatkészség nélkül?

Ha majd bűnbánattal a szívünkben felkeressük a karácsonyi Gyermeket, akkor valamit megértünk az igazságból: világunk jobbra fordulása csak a szeretettel lehetséges.

Ez a Gyermek program helyett azt mondta: Szeressétek egymást, ez a legfőbb parancs. Rangosztás helyett azt, hogy, aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. Egymás legyőzése helyett pedig irgalmat és megbocsátást ajánlott.

Ez a Gyermek beláttatta velünk, hogy amit akar, gyökeréig jó, mert az ember javát szolgálja.

Akik befogadják, azoknak hatalmat ad, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Ők az újjászületettek, akik sose személyes súlyukkal kívánnak hatni, hanem az igazság és a szeretet jótékony közvetítésével.

Áldott, szent karácsonyunk legyen 2019-ben is!

P. Kozma Imre OH
prior, delegát

Forrás: Betegápoló Irgalmasrend

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír