„Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást” (Jn 15,16–17). Ezzel az evangéliumi mondattal kezdte igehirdetését Palánki Ferenc megyéspüspök a nyíregyházi evangélikus templomban, majd az imahét első napi mottójáról elmélkedett: „…egy meghalt mindenkiért…” (2Kor 5,14).

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Mk 15,13) – idézte a főpásztor Krisztus szavait, aki mindenkiért meghalt, tehát mindannyiunkat a barátjának tekint. Kifejtette: a bűn következményeként megtört a harmónia Isten és ember között, amit az ember képtelen helyreállítani. Ezért volt szükség az isteni beavatkozásra. A főpásztor hangsúlyozta, Jézus Krisztus szenvedéstörténete nemcsak a kínok története, hanem az igazi, önzetlen, mindent adó, mérték nélküli szeretet története is. Nemcsak azért van kitárva Jézus karja, mert oda van szögezve a kereszthez, hanem mert a szívét is kitárta felénk.

Mel Gibson A passió című filmjének egy jelenetére utalt a püspök, amikor Jézus elesik a kereszt alatt, Máriához fordulva azt mondja neki: „Íme, én újjáalkotok mindent” (Jel 21,5). Amikor Jézus vállalta értünk a keresztáldozatot, akkor kezdődött az új teremtés, azzal, hogy a gyűlöletre szeretettel válaszolt – hangsúlyozta Palánki Ferenc, majd hozzátette: bántják, megölik, elesik, de tovább szeret. Jézus isteni hatalmát nem arra használja fel, hogy megbüntesse a bűnösöket, hanem hogy őket is megmentse.

A püspök a keresztet állította középpontba, amelynek vonzásában élünk. Ha a keresztre tekintünk, a végtelen szeretet jelét látjuk. A Mennyei Atya azért küldte el a Fiát a világba, hogy megtanítson bennünket élni, szeretni, de az ember visszautasította az Isten látogatását. Nem akarta őt befogadni a születésekor, akkor is elfordult tőle, amikor tanított, és sokszor mi sem veszünk róla tudomást – fogalmazott a megyéspüspök. – Nem ismerjük fel a látogatását, nem élünk annak lehetőségével, hogy feltétel nélkül szeressük egymást. „Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység” (Ef 3,18). Ez nem más, mint a kereszt, Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretete – mutatott rá Palánki Ferenc.

Az evangélium legszomorúbb mondata, amikor Jézus az Olajfák hegyéről letekint Jeruzsálemre, a reménység városára, és sírva fakad: „Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad” (Lk 13,34). A főpásztor ezzel a gondolattal utalt arra, hogy milyen sokszor okozunk ma is fájdalmat Istennek, amikor nem ismerjük fel látogatásának idejét. Jézus azért jött, hogy kiemelje az embert a bűn, a szeretetlenség állapotából. A bűn nem csupán egy rossz cselekedet, hanem állapot, az istennélküliség állapota, a szeretetlenség állapota. Ezzel szembesít bennünket Jézus szelíd szóval, szeretettel, és felszítja bennünk a vágyakozás tüzét. Vágyakozzunk az élő Isten, a tisztaság, a jóság, a szépség, a szeretet után! Legyen bennünk törekvés arra, hogy növekedjen bennünk a szeretet!

Palánki Ferenc végül Szent II. János Pál pápa huszonöt évvel ezelőtti debreceni látogatásakor mondott beszédéből idézett: „A múltban a megosztott keresztények hajlamosak voltak arra, hogy egymással való érintkezésük során a másiknak eszmevilágából vagy életgyakorlatából azt hangsúlyozzák, amit Krisztus akaratával ellenkezőnek tartottak. Ezt a tendenciát és az ebből származó vitákat talán még ma sem sikerült egészen leküzdeni. Az ökumenikus párbeszéd révén azonban ma már sok ponton fölfedezzük a közeledést és a közös alapot. Örömmel veszünk észre a másik életében olyan mozzanatokat, amelyeket Isten különleges ajándékaiból fakadó gyümölcsöknek tartunk.”

A megyéspüspök hangsúlyozta: lássuk meg egymásban mindazt, ami krisztusi, és ez határozza meg önazonosságunkat, önbecsülésünket – az Atya gyermekei vagyunk mindannyian, akikért Jézus Krisztus végtelen szeretetből meghalt, akik befogadjuk a Szentlelket, és az Atya akaratában együtt járjuk az utunkat. Így a szembenállástól eljuthatunk az egymással való közösségre. Ennek kapcsán Palánki Ferenc utalt A szembenállástól a közösségig című kiadványra, amelyet a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából közösen adtak ki az evangélikusok és a római katolikusok. Ebben tanácsokat, felszólításokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy hogyan kell egymáshoz közelíteni, és meghatározzák a keresztény ember világban betöltött küldetését is. A megyéspüspök így zárta beszédét: „Mi mindannyian közösen teszünk tanúságot Isten kegyelméről az Ige hirdetése és a világban végzett szeretetszolgálat által.”

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír