Március 29-én, nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékére mutattak be szentmisét országszerte, a lábmosás szertartásával külön is emlékeztetve Jézus Krisztus alázatos szeretetére. A püspöki szentmisékről adunk körképet az egyházmegyék tudósításai alapján.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott nagycsütörtöki szentmisén az Eucharisztia, a szeretet szentségének alapítására emlékezve Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Jézus vágyáról, szívének mélységéről beszélt. Ez után emlékezve a Megváltó kínszenvedését és kereszthalálát megelőző utolsó vacsorán történt mozzanatra, tizenkét férfi lábát mosta meg; ezzel az Egyház Jézus Krisztus alázatát, az ember iránti mély szeretetét idézi fel.

„Vágyva vágytam rá…” Megdöbbentő Jézus ezen kijelentése. E szavak fényénél beleláthatunk Isten szívébe, vágyakozásába. Jézus mire vágyakozik? Az ember is sok mindenre vágyakozik, mondhatjuk, hogy mindenre csak a szenvedésre nem. Jézus arra vágyott, hogy kimutassa a szeretetét, hogy eljusson a szeretet teljessége, üzenete a az emberiséghez. A húsvéti vacsora számára a szenvedésének kezdetét jelentette. A testi fájdalom előtt a lelke is megrendült, hiszen a hozzá legközelebb állók közül egy valaki elárulja, Péter pedig, akire a művét akarta rábízni, megtagadja. Micsoda fájdalom lehetett ez a kínszenvedése mellett! Jézus számára ez a vacsora jelentette a búcsút a földi élettől és tanítványaitól, mégis a legnagyobb szeretete mutatkozik itt meg – kezdte homíliáját a főpásztor.

Jézus vágyott a szenvedésre? Nem, a szeretetre vágyott – mutatott rá a püspök. Tudta, mi vár rá és nem vonakodott vállalni az áldozatot, nem kereste, de nem is utasította el, mert a szenvedés, az áldozat a szeretet jele. Jézus ezzel ad példát az igazi szeretetre. Csak így tudott segíteni rajtunk az Isten, hogy közösséget vállalt velünk — akik a bűn zsoldjaként a halált szenvedjük el —, hogy Ő is elszenvedte azt értünk. Tudta, hogy a főpapok és a vének megtették az előkészületeket ehhez, és tudta, hogy másnap már meg fog halni. De ebben a helyzetben sem magával törődik, hanem velünk. Megmutatja tanítványainak, milyen az igazi alázat, a szolgáló, mindent adó szeretet.

Milyen keserű az elválás, mennyire fáj, ha elveszítjük szeretteinket. Jézus is elköszön, mégis azt mondja: „vágyva vágytam erre…” – folytatta gondolatai Palánki Ferenc. Megértjük ezt? Fel tudjuk fogni? Ő egészen másként tekintett a halálra. Számára a halál a visszatérést jelentette az Atyához. Amikor a mi földi életünk is véget ér, vissza fogunk térni az Atyához. Búcsút venni az élettől e hit nélkül könyörtelen és félelmetes. De örömteli lesz, ha az életünket úgy éljük, hogy mi is vágyakozunk a nagy találkozásra. Nem a halálra, a szenvedésre, hanem az Istenre. Az örök élet a mi életünk iránya, célja. Jézus a szenvedésének közelségében alapította meg az Eucharisztiát, a szeretet szentségét, pedig tudta, hogy elhagyják, elárulják, nem tudnak vele virrasztani.

Az Üdvözítő nem mondott le rólunk, ezért adja ezt a szeretetvendégséget, agapét a feltétel nélküli mindent adó szeretetet még az élete árán is – világított rá Palánki Ferenc. Arra vágyakozott, hogy minden szentmisében elfogyassza velünk a szeretetlakomát, amikor asztalhoz ültet bennünket. Ez a nagy misztérium az atyai házra irányítja a figyelmünket, hogy ráérezzünk az örök lakoma ízére. Kínálja magát: vegyétek és egyétek. Letérdel és megmossa tanítványai lábát, majd saját magát adja, mert az Isten egyesülni akar az emberrel. Minden szentáldozásunk e csoda megismétlése. Annyira közel jött hozzánk az Isten, hogy ennél közelebb már nem juthatott volna. Az Isten Fiának teljes valóságával találkozunk úgy, hogy Ő közben a lábunkig hajol.

Testedet és véredet vélem is megosztó Jézus, nincsen szavam, csak szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem, mosod sárban tipró lábamat és mondod, vegyél magadhoz! Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért — fejezte be homíliáját a megyéspüspök.

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Nagycsütörtökön este Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az esztergomi bazilikában.

A főpásztor homíliájában arra mutatott rá, hogy már maga az utolsó vacsora is emlékezet volt: a jövő megjelenítő emlékezete. „Mert Jézus kenyeret vett a kezébe és azt mondta: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik”. A borról pedig azt mondta: „Ez az én vérem, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára”. Amikor ezek a szavak elhangzottak, Jézust még nem feszítették keresztre. De már feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak. Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban számunkra elképzelhetetlen módon egységet alkot. Ott múlt, jelen és jövő egyesül. Az Utolsó Vacsora tehát túllép az egész anyagvilág keretein, megvilágítja, értelmezi, és egy étkezés közösségében számunkra is érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát” – fogalmazott a bíboros.

Erdő Péter bíboros szentbeszéde teljes terjedelmében olvasható ITT.

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Nagycsütörtök estéjén az utolsó vacsora szentmiséjét ünnepelték a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. Bábel Balázs érsek az Eucharisztia titkáról elmélkedett szentbeszédében. Felidézte az áldozat, az étkezés, a jelenlét, valamint az emlékezés fontosságát.

A prédikáció után az érsek elvégezte a lábmosás szertartását. Jézus szeretetének, és alázatának lehajló jele ez, mely cselekvésre szólítja fel mindazokat, akik Krisztus követőinek vallják magukat. A szentmise után a papság és a hívek virrasztó imaórán vettek részt.

* * *

Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtökön a Nyíregyházi Egyházmegye papjai hivatalosak voltak a Szent Miklós-székesegyházba, hogy együtt emlékezzenek Jézus cselekedetére, ahogyan megmosta tanítványai lábát. Szocska A. Ábel apostoli kormányzó, aki közel félszáz pappal mutatta be a liturgiát, prédikációjában emlékeztette paptestvéreit és a papnövendékeket, hogy egykor megszólítást kaptak az Úrtól a papi szolgálatra.

„De ő most is szól hozzánk, hív bennünket. Arra szólít, hogy figyeljünk jobban egymásra, terelgessük a fiatalok életét, gondoskodjunk az idősekről. Ki, ha nem mi?” – tette fel a kérdést. „Sokszor ítélkezünk, igazságos büntetést szeretnénk lehívni az égből, pedig az Úr nem ezt hagyta ránk, nem a sokféle feladatot, amivel a mindennapokban foglalatoskodunk, hanem hogy: szeressétek egymást” – fogalmazott a kormányzó.

„Nekünk ezzel a kenyérrel kell elszámolnunk, mert nekünk Krisztus méltó munkatársaivá, hűséges papjaivá kell lennünk. S mikor szent testét a kezünkbe vesszük és mondjuk, szentség a szenteknek, nekünk kell a legméltóbbaknak lennünk rá. S nem vagyunk méltóak, de Krisztus méltóvá tesz minket” – zárta gondolatait Ábel atya.

A templomban majdhogynem több volt az ünnepi ruhába öltözött pap, mint a hívő. A Szent Liturgia és az azt követő lábmosási szertartás a szolgálattevők ünnepe volt. Azoké, akik „Krisztus fölséges lealázkodását utánozzák” – ahogy az évente csupán egyszer felhangzó liturgikus mondat is szólt. Hiszen Krisztus „saját fölséges lealázkodásával az alázatosság mértékére tanított meg minket: és tanításával tudtunkra adta, hogy az utolsókból az első lesz”. Majd a lábmosás aktusát végző apostoli kormányzó könyörgött: „add, hogy mindenkor megmosdjunk könnyeinkben és megtisztuljunk tisztító kegyelmed világosságával”.

Ezután Krisztus cselekedeteit utánozva levetette felső ruháját, derekára kendőt terített, kezébe kancsót vett és sorra letérdelt papjai elé, megmosta és megcsókolta lábukat. A megjelenített bibliai szakaszokat Mosolygó Béla kancellár olvasta fel, közben a papnövendékek adtak halk kíséretet az Evangélium főszólamának.

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

A székesfehérvári bazilikában bemutatott nagycsütörtök esti szentmisén Spányi Antal megyéspüspök homíliájában rámutatott, hogy Jézus Krisztus, a Megváltó megnyitotta számunkra az örök életbe vezető utat, ettől kezdve nekünk is választanunk kell az élet és a halál között. Az eluralkodó bűn és Isten szeretetének misztériumát szemléljük ma; ez nem egy „egyszervoltholnemvolt” mese, hanem ma is élő, kemény valóság. Júdás esete mutatja, hogy az ember a bűnből nem tud egyedül kikerülni, vissza kell térnie a szabadulást hozó Istenhez, különben elpusztul.

Ezért Jézus az élet kenyerében jelenlétét ajándékozza és megalapítja az Oltáriszentséget, mely az újjászülető élet szüntelen forrása, megújulásunk alapja. Jézus megalapítja a papságot, melynek tagjain keresztül minden misében jelenvalóvá válik számunkra Isten, akik kiszolgáltatják a szentségeket - az Istennel való találkozás kiemelt és életre vezető alkalmait. Saját példájával mutatja be nekik a szolgáló szeretetet és adja át a szeretet parancsát. Ez az este megérinti bensőnket: engedjük, hogy formálja lelkünket és életünket. Váljunk Isten országának építőivé!

A homília után a lábmosás szertartásához a főpásztor leváltotta miseruháját, egyszerű vászonkendőt kötött maga elé, és az oltár előtt megmosta a város képviselőtestületeiből érkezett tizenkét férfi lábát. Ezt követte a hívek könyörgése.

Az áldoztatás végeztével az Oltáriszentséget pislákoló gyertyák közt kísérték ki a templomból, sötétség zárta le utána az ajtót. A következő két nap az altemplomban, a szent sír mellett lesz a helye. Nagypénteken és nagyszombaton üres a tabernákulum. Az oltárfosztás mély jele vezette be az ezután kezdődő eseményeket; a megyéspüspök és az asszisztencia csendben vonult ki a félhomályos templomból. Utána végleg kialudtak a fények, már csak a szentélyben volt némi világosság: a lamentáció eléneklése kezdődött.

Jeremiás siralmai és a zsoltárok szavai megelevenedtek. A kispapok és hívek imáját Bak Ádám diakónus és Korb Tamás vezette, az esti zsolozsma egyre mélyebbre vezette a virrasztani maradt híveket a nagyhetet megnyitó éjszakába.

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

Nagycsütörtök este Székely János megyéspüspök mutatott be szentmisét a szombathelyi székesegyházban. Húsvét titka arra hív, hogy az igazi Bárány, Krisztus vérével jelöljük meg otthonainkat, életünket – mondta szentbeszédében a főpásztor. Ajánljuk az Ő kezébe életünket, közösségeinket, mert az Ő vére üdvösséget, szabadulást ad a világnak!

Amikor Isten valóban közel jött a világhoz, akkor védtelen gyermekként született. Amikor a keresztje alatt botladozott, nem volt erős, hanem hagyta magát megölni, gyenge volt. Nagycsütörtökön az élő Isten odatérdel a tanítványok lába elé és lemossa róluk a szennyet, vérével pedig a világ bűneit – mondta Székely János. Húsvétkor megfordul a világ: az Isten szolgál az embereknek. Nem azért történt ez így, mert Krisztust erre bármi kényszerítette volna: maga adta oda az életét. A mi életünk legnagyobb lehetősége, hogy odaadjuk, áldozattá, ajándékká tegyük, hogy megtanuljunk szeretni – hangsúlyozta a püspök.

Székely János megyéspüspök szentbeszéde meghallgatható ITT.

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

Az utolsó vacsora szentmiséjét mutatta be Márfi Gyula érsek nagycsütörtök este a veszprémi Szent Mihály-bazilikában. Szentbeszédében a főpásztor a kenyér és a bor színe alatt közöttünk élő Jézusról beszélt. Amikor Jézus látható emberi formában elköszön tanítványaitól, nem valamit hagyott itt, hanem Önmagát, a kenyér és a bor színe alatt – hangsúlyozta az érsek. A templom is azzal válik Isten házává, hogy a szentségi Jézus jelen van benne.

Senki sem lehet olyan nagy, hatalmas és gazdag, hogy a templomba belépve, átélve a mindenható Isten közelségét, ne érezné kicsinynek magát. Ugyanakkor senki sem lehet annyira kicsiny és szegény, hogy a templomba belépve át ne élné istengyermeki méltóságát. A templom a szent testvériség háza, amely az embert az emberhez és az embert az Istenhez köti és mindez az itt jelenlévő Jézusnak köszönhető. Jézus azért jött a földre, hogy a próféta szerint Emmánuel legyen, melynek jelentése: velünk az Isten. Isten velünk van, akárhogy alakul az életünk számunkra fenn van tartva a mennyei Jeruzsálem, ahol Jézus vár minket – mutatott rá a főpásztor.

A szentbeszéd után a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását. A szentmise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékoltárhoz vitték, ezután következett az oltárfosztás, amikor eltávolítottak az oltárról minden díszt, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztetve. Este 9 óráig tartott a virrasztás.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes; Hídlap; Fülöp Ernő; Polyákné Tóth Nóra; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír