Balás Béla, a Kaposvári Egyházmegye püspöke vehette át a Parma fidei – Hit pajzsa elnevezésű díjat a zsúfolásig megtelt krisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban február 27-én, szombaton.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapjához kapcsolódó kitüntetést 15. alkalommal adták át.

Az ünnepi alkalmon részt vett Erdő Péter bíboros, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Olofsson Placid bencés szerzetes, a 2003-as díjazott, Rédly Elemér atya, a 2011-es díjazott, valamint a Regnum Marianum közösség számos tagja.

Györgydeák Márton, a templom plébánosa, a tavalyi díjazott köszöntötte a templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő közösségét.

Horváth Béla, a díj létrehozója az alapítás és a névadás körülményeiről beszélt. Mindenkinek késznek kell lenni arra, hogy megvallja Krisztust – idézte a Lumen gentium szavait és méltatta a díj történetében megnyilvánuló összefogást.

Erdő Péter köszöntőjében felidézte fiatal papi éveit: Akkoriban suttogva beszéltünk arról, hogy valami ismét történt „Beton atya” körül. Ő töretlenül foglalkozott a fiatalokkal, nem törődött vele, örül-e ennek a hatóság. Láttuk, hogy újra és újra áthelyezték. Bennünk pedig az maradt meg, amire ő törekszik, amiért sok mindent vállalni kell: a hit továbbadása olyannyira fontos feladat, hogy érdekében minden kellemtelenségen, megpróbáltatáson át lehet és át is kell lépni. Adja Isten, hogy nekünk is nyíljon rá a szemünk, hogyan kell a hitet ma átadni Krisztus szeretetét és az emberek javát tartva szemünk előtt – fogalmazott Erdő Péter bíboros.

A díjátadón Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Orbán Viktor miniszterelnök szavait is továbbította a megjelentek felé. Egy kérdéssel kezdte beszédét: Mikor nehezebb védeni a hitet, ami számunkra kultúra, történelem, életünk folytonossága: amikor deklaráltan nincs szabadság, vagy ma, az ál szabadság, a relativizmus világában?  Átéltük azt az időszakot, amikor nem volt szabadság. Nem volt könnyű élni abban a korban – idézte fel Balog Zoltán. Hány nevet tudnánk felírni, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk; hithű tanároknak, papoknak, édesanyáknak a neveit, akik a hit pajzsaiként megvédtek, és akik átadták a hitet, azt a pajzsot, ami  most véd minket? – kérdezte a miniszter.

Eljött a szabadság ideje, ma mindössze elnéző mosolyt vált ki, ha valaki megvallja a hitét. Ma minden relatív, a meggyőződésünk egy a sok vélemény közül. Nehéz megőrizni a súlyát, és a sok hang közül meghallani az igazi tanúságtételt – mondta a miniszter, majd hangsúlyozta: Döntő volt és marad az emberi minőség, azoknak a hite, akik belülről és felülről vezérelt emberek, akik keresik az élet forrásait, és így iránytűk tudnak lenni. Milyen jó, hogy ilyen gazdagok vagyunk – utalt Balog Zoltán a Hit pajzsa-díj kitüntetettjeinek hosszú sorára.   

Majd mai feladatunkra figyelmeztetett: Nagy kérdés, hogyan tudjuk átadni a múltban megélteket a következő nemzedéknek. Nemcsak az emlékeket, az üldöztetést, hanem a belső szabadság felszabadult örömét is. Át tudjuk-e adni a hitet? – tette fel a kérdést az emberi erőforrások minisztere, majd hangsúlyozta: a hit átadásának erejére, amelyet Istentől kapunk, a relativizmusok korában nagy szükség van.

A Parma fidei-díj kitüntetettjét a hagyományoknak megfelelően Bolberitz Pál méltatta. A díjat első alkalommal kiérdemlő teológia-professzor laudációjában röviden összefoglalta Balás Béla püspök életét. Kiemelte „Beton atya” ifjúsági munkáját: a felújított bajóti plébánián tartott lelkigyakorlatokat, nyári táborokat, kirándulásokat, Nagymarost, aminek az egyik vezéralakja volt. „Beton atya” az ifjúság nevelését szorgalmazta, tudta, mire fogékonyak a fiatalok, és meg tudta ragadni a fantáziájukat. Reményt adott nekik, ez volt a módszere – mondta Bolberitz Pál. A pártállam, mely arra törekedett, hogy elvágja az egyház utánpótlási vonalát, az ifjúsággal foglalkozó „Beton atyát” szigorú megfigyelés alatt tartotta. A Regnum Marianumot gyökeresen fel akarták számolni, de nem tudtak „fogást találni” rajta. Balás Béla, aki rendületlen hite, kitartása és elvhűsége miatt kapta a „Beton atya” nevet, valóban a hit pajzsa volt és marad – zárta laudációját a teológia professzora.

Balás Béla kaposvári megyéspüspök az elismerést Mádl Dalmától, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegyétől, az oklevelet pedig Bolberitz Páltól vette át. A Jó Pásztor című herendi porcelánszobrot, a Herendi Manufaktúra ajándékát Horváth Béla adta át. A díjátadást szűnni nem akaró taps követte. 

Az elismerést megköszönő „Beton atya” úgy fogalmazott: Sok szép szó hangzott el. Amikor a munkánkért büntetés járt, nem volt rá sem evilági, sem teológiai magyarázat, miért pont azoknak és miért pont az és annyi. Mi az ember és mi az Isten műve? Alázattal úgy gondolom, a mi részünk roppant kicsi – vallotta. Sokan dolgoztak akkor ugyanazért a célért. Lelkigyakorlat, éneklés, tanítás, közösségben tartás. Én egyike voltam a sokaknak. A hatékony és hiteles emberek mögött mindig álltak mások, akik védték és támogatták őket – mondta „Beton atya”, és számos példát hozva méltatta ezeknek a háttérembereknek a helytállását. Szerzetesnővérek, gyóntatók, a mi lelkivezetőink, szülők, sok csendes ember.

Megosztott egy emléket is: megtörtént, hogy egyszerre buktunk le a Bakonyban táborozva Cseh Tamásék indiánjaival. Az erdész – egy a névtelen hősök közül – tudva, hogy kik vagyunk, engedett bennünket ott táborozni, és sok éven át visszatérni. Mindegyikünk mögött ott állt egy őrangyal, akin keresztül Isten tartott meg minket. Balás Béla püspök alázatra intett: Alázattal, hálával és imával kell visszagondolni azokra, akik mellettünk és mögöttünk álltak.

Felidézte akkori érzéseiket is: Annyira szép volt a kereszténység, előbb kaptuk a gyakorlatát, aztán később az elméletét. De tovább kell lépni – nem elég megragadni a romantikánál, a közösség gyönyörűségénél, ahol nagyon jól érezzük magunkat. A misztika így tanít a lelki fejlődésről: a tisztulás útjával kezdődik,  majd a megvilágosodás útjával folytatódik. Sokan úgy gondolják, itt meg is érkeztek, mert értik és élvezik a kereszténységet. Ez a második plató egy hegymenetben. Innen tovább kell menni, egy kemény szakasz következik, egy alagút. A megkérdőjelezések időszaka: Volt értelme? Ha ezen túljut az ember, érkezik az egyesülés korához. Bizalom kell, hogy Isten elvezet a kételyen és sötétségen túl az „egésznek” a fényes értelmére. Ezt kívánom mindenkinek. Senki ne ragadjon le a pillanatnyi örömnél, van itt még más is, lesz még több is – fogalmazott „Beton atya”.

Az eseményen köszöntőt mondott Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke is: Balás Béla minden megnyilatkozásában alma materünk legjobb hagyományaira, legkiválóbb tanáraira és diákjaira ismerünk. Korunk egyik legkiválóbb közösségépítője ő – mondta a „Beton atyát”, az egykori piarista diákot 1993-ban Teleki Pál-díjjal kitüntető diákszövetség elnöke.  

Sillye Jenő is csatlakozott a köszöntők sorához: erőforrás és iránytű voltál nekünk ifjúságunk idején és vagy ma is – hangsúlyozta. Máriához könyörgő, dicsérő dalukat a templom egész közössége velük énekelte.

A díjátadáson közreműködött a Felső-krisztinavárosi Plébánia Énekkara Tőkés Tünde karnagy vezetésével, Farkas János piarista diák pedig Gyurkovics Tibor versével köszöntötte az ünnepeltet. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír