Urunk megkeresztelkedése
Iz 55,1-11
(...) Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján. Íme, tanúul adtam őt a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek. Íme, olyan nemzetet hívsz majd, melyet nem ismersz, és olyan nemzetek futnak hozzád, melyek nem ismertek téged, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, mert megdicsőített téged. (...)
1Jn 5,1-9
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy. Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról.
Mk 1,7-11
János így prédikált: ,,Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.” Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: ,,Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik.”
Keresztelő János a Jézus Krisztushoz vezető ember prototípusa. Ahhoz ugyanis, hogy Jézus elvezethessen bennünket az Atyához, előbb magához Jézushoz kell eljutnunk, ebben pedig nem nélkülözhetjük a Lélek által kiválasztott emberi vezetőket, akik tanításuk, példájuk, élő tanúságtételük által segítenek eltalálni hozzá és felismerni őt.
Vajon mi is készen állunk-e rá, hogy Jézusra mutassunk? Nem csupán arra, hogy szépen beszéljünk róla, vagy hogy intellektuális magyarázatot adjunk annak, aki vele kapcsolatban megkérdez minket, hanem arra, hogy egzisztenciális útmutatást nyújtsunk, mert a világnak erre van szüksége. Hiszen Jézus Krisztust nem lehet emberi szavakkal meghatározni, fogalmakkal behatárolni, csak utat lehet mutatni feléje. Úgy, mint Keresztelő János, hogy akit Jézus felé vezetünk, érezze, hogy hegyeket kell lehordani és völgyeket feltölteni az életében, ha vele szeretne találkozni. Ugyanakkor a Keresztelőénél is magasztosabb hivatás a miénk, mert mi már Krisztus után élünk, ezért az ő életét kell élnünk, az ő eleven ikonjává kell lennünk az emberek előtt. Nem ezért érdemes papnak és szerzetesnek lenni? Vagy hitvalló szülőnek, nevelőnek? Egyáltalán: kereszténynek?
Hálát adunk, Urunk, mindazokért, akik életünk során útba igazítottak bennünket a Hozzád vezető úton. A legnagyobb szolgálatot tették nekünk, amit egyik ember a másiknak tehet ezen a földön. Add meg, hogy az örök életben velük együtt dicsőíthessünk Téged. És kérünk, tégy alkalmassá minket is arra, hogy Rád mutassunk, és tanúságot tegyünk Rólad. Add, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan józanul lássuk a helyünket és a feladatunkat, s ne féljünk attól, hogy szerepünk egyszer csak – fokozatosan vagy drasztikus hirtelenséggel – véget ér. Segíts, hogy ne féljünk kisebbedni, hogy ezzel a kisebbedéssel arányosan Te magad növekedhess bennünk, míg csak egészen be nem töltesz minket. Add, hogy legalább életünk végén elmondhassuk Szent Pállal: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.”
Kommentáld!