Évközi 6. vasárnap
Lev 13,1-2.45-46
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: »Tisztátalan, tisztátalan!« Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.
1Kor 10,31 – 11,1
Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának, mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek. Legyetek a követőim, amint én Krisztus követője vagyok.
Mk 1,40-45
Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!” Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
A ragályos betegségben szenvedőt, a közveszélyes őrültet, az erkölcsi fertőzést terjesztőt el kell különíteni, hogy inkább egy haljon meg, mint hogy az egész nép elpusztuljon. Az Ószövetségnek Istentől szentesített önvédelmi rendelkezése ez, amely arra hivatott, hogy megóvja a választott nép testi-lelki egészségét. Ezzel azonban társadalmi szakadék keletkezett az emberek között, és megjelent az erkölcsi kirekesztés, a lenézés és megvetés.
Jézus átlépi ezt a szakadékot, és ezekkel a kizártakkal is törődik. Amikor meggyógyít egy leprást, nem csupán csodás módon visszaadja testi épségét, hanem utal a messiási országra, amelyből ezek a szerencsétlenek sem lesznek kirekesztve. A leprás megtisztulása korabeli felfogás szerint a halott feltámadásával volt egyenértékű. Jézus csodája egyben az idők végezetekor elkövetkező holtak feltámadását is előlegzi. De Isten szent Fia nem csupán lehajol az elesetthez, hanem földi életében sorsközösséget is vállal vele. Hiszen őt is kiközösítették, tisztátalannak nyilvánították halálában. És őrá egészen sajátságos, üdvtörténeti értelemben érvényes, hogy „jobb, ha egy hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon”. Paradox módon éppenséggel e kirekesztettség vállalása révén bontotta le a falat, s állította helyre a közösséget Isten és ember, ember és ember között.
Urunk, Jézus Krisztus, szent megtestesülésed által Te az emberi létezés valamennyi állapotát megszentelted. Sorsközösséget vállaltál a betegekkel, a társadalom peremére szorultakkal s azokkal, akiket megaláznak emberi méltóságukban, és betegségük, szenvedésük korlátain túl végtelen távlatokat nyitottál előttük. Taníts meg minket őszinte, részvevő szeretetre, hogy Rád ismerjünk szenvedő és rászoruló embertársainkban, és add kegyelmedet, hogy ők pedig rajtunk keresztül találkozhassanak Veled, az isteni Orvossal. Segíts, hogy a gyöngeség, a kirekesztettség megtapasztalása saját magunkban és másokban ne eltávolítson Tőled, hanem ellenkezőleg: szolgáljon eszközül szereteted gyógyító, átalakító erejének megtapasztalására és kinyilvánítására.
Kommentáld!