Évközi 9. hét
Tób 3,1-11a.16-17a
(...) Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott. Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: „Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd. Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt.” (...) Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt. (...)
Mk 12,18-27
Ekkor odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: »Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
Az Evangéliumban és az Olvasmányban egyaránt szó van egy asszonyról, akit hétszer adtak férjhez. Sára története keserű valóság, a gonosz szellem műve, a szadduceusok által felhozott, a mózesi törvényre hivatkozó, teológiai problémaként beállított eset azonban erőltetett és abszurd, annak tipikus példája, amikor valaki egy kinyilatkoztatott igazság el nem fogadását éppen a Biblia alapján akarja megindokolni. Jézus rá is mutat – nem minden irónia nélkül – vitapartnereinek hiányos szentírásismeretére és hitetlenségére: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!” És ő is Mózesre hivatkozva érvel, miközben egészen új horizontot nyit hallgatósága előtt, akiknek a feltámadásról csak homályos elképzelésük volt.
Ráfael angyal, ami azt jelenti, hogy teljesen Istenre koncentrált lény, Isten erejének hordozója, aki mindenestül kész ezzel az erővel Isten és az ember szolgálatára lenni. Ő már annak a beteljesedett életnek a képviselője, melyről Jézus beszél a mai Evangéliumban. Ennek az életnek a boldogsága mérhetetlenül nagyobb, mint Tóbiásé és Sáráé, amikor férj és feleség lettek, mert a házasságkötés még csak a kezdete egy útnak, s az embernek növekednie kell, megtisztulnia és megtérnie, jócselekedeteket végbevinnie, hogy Isten előtt kedves lehessen. Az örökkévalóságban azonban lezárul az érdemszerzés ideje, eltűnnek tökéletlenségeink és korlátaink; kapcsolatunk Istennel, házastársunkkal és minden emberrel hasonlíthatatlanul mélyebb, intenzívebb és tisztább lesz, s el nem múlik soha.
Urunk, Jézus Krisztus, amint Ráfael angyal segítségével Tóbit és Sára megszabadult kétségbeesett helyzetéből, úgy akarsz bennünket is kiemelni ebből a halálra szánt, reménytelenségnek alávetett világból, hogy örök életed boldogságából részt adj nekünk. Add kegyelmedet, hogy míg itt e földön élünk, hűségesen járjuk Veled utunkat, s vágyódjunk a Te feltámadott életedre, ahol megszűnik befejezetlenségünk, és létezésünk minden esetlegességtől és önzéstől megszabadulva kiteljesedik a Te méreteidre.
Kommentáld!