Évközi 18. hét
MTörv 4,32-40
Kérdezősködj csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön – kérdezősködj az ég egyik szélétől a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog, vagy lehetett-e hallani, hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál! Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára, hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más. Az égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta neked felette nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből, mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt, hogy igen nagy, s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged bevigyen helyükre és neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is láthatod. Ismerd el tehát ma, és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más! Tartsd meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak, és hosszú ideig maradhass azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked.”
Mt 16,24-28
Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett. Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.”
Az Olvasmányban Isten ígérete földi javakról, hosszú életetről és boldogságról szól, s ezzel az ígérettel mintha szembenállna Urunk szava a mai Evangéliumban: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen!” Persze az ellentmondás csak látszólagos, hiszen Isten soha nem vonja vissza ígéretét, de az időben és a kegyelemben előrehaladva egyre pontosabban tárja fel annak igazi értelmét, mérhetetlen gazdagságát.
Jézus Urunk sehol nem ígért követéséért cserébe sem anyagi jólétet, sem hosszú, egészségben leélt földi életet. Nem is lenne értelme, ha tanítványainak lemondásuk, önmegtagadásuk jutalmaképp valami külsődleges dolgot kínálna. Ha a jutalom ugyanazon a szinten lenne, mint a lemondás, akkor nem is beszélhetnénk lemondásról, hanem csupán üzleti befektetésről. Amit Jézus ígér, az egészen más dimenzióban található. Első ígérete így szól: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjatok!” A másik pedig: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért, hogy százannyit ne kapna, már most ezen a világon – bár üldözések közt.” Urunk szerint az, aki életét átadta neki, éveinek számától függetlenül mélyebben és többet él, mert az odaadás tartalmasabbá, értékesebbé, teljesebbé teszi életét itt a földön, s megnyitja szívét a mennyei örök élet befogadására.
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy amit tanítványaidnak és azok kései utódainak, nekünk ígérsz, felülmúlja nemcsak azt, amit az Ószövetségben a választott nép fiainak adtál, de azt is, amire vágyakozunk vagy amit csak elképzelni képesek vagyunk. Add, hogy készséges szívvel lépjünk nyomodba és vegyük fel keresztünket nap mint nap, s ajándékozd nekünk békességedet, mely nem más, mint a Szentháromság egy Isten jelenléte bennünk és közöttünk.
Kommentáld!