Évközi 18. hét
MTörv 6,4-13
Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből. Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma megparancsolok neked! Beszéld el ezeket fiaidnak! Elmélkedj róluk, ha a házadban ülsz, ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz! Kösd őket jelként a kezedre, függeszd azokat a szemeid közé, írd rá őket házad ajtófélfáira és kapuira! Ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amely felől megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, s nagy és jó városokat ad neked, amelyeket nem te építettél, házakat telve minden jóval, amelyet nem te halmoztál fel, vízvermeket, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfakerteket, amelyeket nem te ültettél, s eszel és jóllaksz: szorgalmasan vigyázz arra, hogy meg ne feledkezzél az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.Féld az Urat, a te Istenedet és csak neki szolgálj; s az ő nevére esküdj.
Mt 17,14-20
Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdreesett előtte és azt mondta: „Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!” Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Azt felelte nekik: „A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, „menj innen oda”, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”
A sok szép ország, város és táj, melyet nyári utazásaink során felkerestünk, a tenger vagy a Balaton enyhet adó hűs vize, a gyümölccsel teli fák, a békés és örömteli családi együttlét, gyermekeink mosolya, egy papi élet letisztuló, nyugalmas, édességes csöndje, a nagy hársfa árnyékában a breviáriummal – ez az augusztusi idill nagy kísértést is jelenthet, mert áldásait élvezve képesek vagyunk elfelejteni az Urat. Amikor bajban vagyunk, könyörgünk hozzá, amikor megpróbálja hűségünket, perlekedünk vele, amikor azonban elvezet a békességre és nyugalomra, hajlamosak vagyunk elkényelmesedni és megfeledkezni róla. Pedig az Úr szerelme nélkül mindez a szépség hiábavaló és üres.
Márai Sándor Füves könyvében – mindjárt azután, hogy a fenyőerdők fenséges szépségéről értekezik – írja a következőket: „A vadregényes táj rövid időn belül értelmetlen és unalmas lesz, ha nem lép fel a természet színpadán az ember… A te dolgod, élményed, szereped, sorsod e földön az ember, nem a Mont Blanc.” Egyetértünk az íróval, de tovább kell mennünk, és megállapítását egy igen fontos igazsággal ki kell egészítenünk. A természet ugyanis az emberrel együtt is érthetetlen és értelmetlen, ha nem Teremtőjükkel való viszonyukban szemléljük őket. Hiszen Isten az, aki megalkotta és a létben tartja egyiket és másikat is, és kezdettől fogva összekötötte sorsukat. Ezért amikor a nyár közepén egy-egy hétre vagy legalább hétvégére a jól végzett munka örömével megpihenünk, akkor se felejtsük el, hogy mindaz a szépség, öröm és béke, amely körülvesz, honnan való, és mire szólít bennünket.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked a pihenésért és a felüdülésért, s mindazért a szépségért, mellyel a minket körülvevő világot felékesítetted. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy sem a munkánk közepette, sem pedig a kikapcsolódás idején ne „kapcsoljuk ki” Hozzád való tartozásunk tudatát. Segíts, hogy bárhol járunk, bármit teszünk, Veled járjuk utunkat, a Te jelenléted töltse be minden percünket, s ez a jelenlét vegyen erőt még a gonosz lelkek hatalmán is.
Kommentáld!