Évközi 5. hét
Ter 1,20 – 2,4a
Azt mondta ezután Isten: ,,Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!” (…) És lett este és reggel: az ötödik nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint.” Úgy is lett. (…) Majd azt mondta Isten: ,,Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!” Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. (…) És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap. Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. (…)
Mk 7,1-13
Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. (…) Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: ,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?” Ő ezt felelte nekik: ,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak.« Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.”(…)
Isten mindenestül jónak teremtette a világot, de hogy a teremtés jó, az nem jelenti azt, hogy egészen tökéletes is. Hiszen a Teremtő nem „kulcsrakész” állapotban adta át az embernek a világot, hanem növekedő, fejlődő valóságként, melyben Ádámnak Isten helyetteseként kellett volna folytatnia a teremtés művét. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint hogy Isten annyira komolyan veszi az embert, hogy hagyja őt is dolgozni a teremtett világ képének formálásán. Csakhogy az ember nem akart együttműködni az Istennel: saját erejéből, Isten nélkül akarta folytatni a megkezdett művet, amely így szükségképpen torz és hiányos lett. Mivel pedig az eredeti bűn okozta rosszra való hajlam apáról fiúra öröklődik, az istenellenes tendenciák újra és újra felerősödnek, akadályozva Isten műve jóságának kibontakozását.
Valahányszor kimarad az ember erőfeszítésből Isten, mindannyiszor új és új Bábel tornya épül, az Isten elleni lázadás jelképe. Ez a lázadás lehet nyílt istentagadás, de még veszélyesebb, amikor vallásos mezben, az isteni tekintélyre hivatkozva jelentkezik. Ez az a magatartás, amelyet Jézus nem győz eleget kárhoztatni a farizeusokban, amikor Istenre hivatkozva emberi hagyományokat helyeznek az isteni parancs helyére, önző érdekeiket, kicsinyes szokásaikat hagyományozzák nemzedékről nemzedékre, s így háttérbe szorítják Isten törvényét, és megkérdőjelezik az ő művének jóságát.
Urunk Jézus, könyörülj rajtunk, akik a világban tapasztalt rosszért oly gyakran hibáztatunk Téged és mennyei Atyádat, vagy elhamarkodottan rossznak nevezzük azt, ami valójában lelki fejlődésünket, örök boldogságunkat szolgálja. Nyisd meg lelki szemünket, hogy az áteredő bűn ne homályosítsa el látásunkat, s Benned újra és újra felragyogjon előttünk Tőled kapott hivatásunk, hogy az isteni jóság képviselői és kinyilvánítói legyünk, kegyelemhordozók, akikben eredeti szépségében ragyog fel az Atya teremtő terve. Segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy földi életünk hátralévő idejét úgy töltsük el, hogy miközben a felebaráti szeretet cselekedeit gyakoroljuk, ne szűnjünk meg vágyakozni az új ég és új föld, a teremtett világ beteljesedése után.
Kommentáld!