Évközi 5. hét
Ter 2,18-25
Azt mondta továbbá az Úr Isten: ,,Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. – Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: ,,Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!” Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek. Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
Mk 7,24-30
Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. Ő azt mondta neki: ,,Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.” De az csak kérlelte: ,,Ez igaz, uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!” Erre ő azt felelte neki: ,,Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.” Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
Nem tudnánk az eredeti isteni terv szerint elképzelni, mit jelent a férfinak elhagynia apját és anyját, s feleségéhez ragaszkodnia, ha nem láttuk volna az Emberfiát, a második isteni személyt, aki elhagyta Atyját és a Szentlelket értünk, hogy – emberi természetünkkel egyesülve – egy test legyen velünk. Minden igazi szerelemben, házassági ígéretben ez az eredeti krisztusi ragaszkodás fogalmazódik meg. De a pap is emiatt hagyja el apját és anyját, hogy Krisztusban az Egyházzal és minden megváltott lélekkel lépjen jegyességre.
Azonban a teremtéskor Isten által az emberi természetbe írt ragaszkodás és harmónia a bűn miatt eltorzult és megromlott bennünk: a férfi uralkodik az asszony fölött, az meg fellázadva az elnyomás ellen téves úton keresi kibontakozási lehetőségét, férfijogokat és -szerepeket követelve magának. Jézus a mai Evangéliumban mintha azonosulna ezzel az eltorzult, a férfi felsőbbrendűségét valló képlettel, valójában azonban csak próbának veti alá a pogány asszonyt. Mivel pedig az asszony – eredeti hivatásához hűen – gyermekéért könyörög, mintegy legyőzi Jézust álcázott szerepében, és megérinti az igazi Jézus szívét, aki azért jött a földre, hogy az embernek élete legyen, éspedig bőségben.
Urunk Jézus, a Te irántunk érzett mérhetetlen szerelmed átjárta emberségedet megtestesülésed pillanatától kezdve a kereszthalálon át a feltámadásig és a mennybemenetelig, s hozzánk való ragaszkodásod nem szűnt meg feltámadásod után sem, mert a mennyben is megvallasz minket Atyád és angyalai előtt. Küldd el nekünk Szentlelkedet, hogy mi, férfiak és nők ezzel a tiszta, mindenekfölött a másik üdvösségét kívánó szeretettel ragaszkodjunk egymáshoz. Segíts, hogy együtt mind jobban kirajzoljuk az isteni képmást, melyet a Teremtő akarata szerint hordozunk, míg be nem lépünk a végső beteljesedés világába, ahol már nincs zsidó és pogány, férfi és nő, csak Isten van, aki minden mindenben, és élet, amely soha el nem múlik.
Kommentáld!