Évközi 7. hét
Sir 1,1-10
Minden bölcsesség az Úrtól, Istentől van, és vele volt mindig, öröktől fogva. A tenger fövenyét, az esőcseppeket, az örökkévalóság napjait ki tudná megszámlálni? Az ég magasságát, a föld szélességét, az óceán mélységét ki tudná megmérni? Isten mindent megelőző bölcsességét ki tudná megvizsgálni? Mindennél előbb teremtette a bölcsességet, s a bölcs értelem öröktől fogva van. A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban, útjai öröktől fogva való parancsok. Kinek tárták föl a bölcsesség gyökerét, és ki ismerte meg fortélyait? Ki előtt tárult fel, ki előtt nyilvánult meg a bölcsesség tanulsága, és ki értette meg sokféle útját? Egy a fölséges, mindenható Teremtő, a hatalmas király, a szerfölött félelmetes: Isten, aki trónján ül és országol. Ő teremtette azt a Szentlélek által, ő az, aki látta, számba vette s megmérte, és kiöntötte minden művére, minden testre az ő adománya szerint, és adta azoknak, akik szeretik őt.
Mk 9,14-29
(…) Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: ,,Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?” Az ezt válaszolta: ,,Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.” Jézus így szólt hozzá: ,,Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: ,,Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: ,,Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!” Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. (…)
Az ősegyház Sirák fia könyvét olvasva és magyarázva tanította a keresztségre készülőket az igazi vallásosságból fakadó életfelfogásra és a jó erkölcsre. A Szentírás nem tudományos leírást ad, hiszen nem is azt akarja kinyilatkoztatni, amit az ember értelmével képes megismerni, hanem azt, amit soha meg nem ismerhet, legfeljebb sejteni képes. Ezért a Biblia keletkezése óta akármennyit gyarapodott is a természettudományos tudásunk, fejlődött a technikánk, semmi okunk sincs rá, hogy kevésbé csodálatosnak lássuk a világot, mint ahogy azt a Szentírás ókori szerzője látta és láttatta. Sőt, minél több összefüggést, törvényszerűséget ismerünk fel a világegyetemben, annál inkább van okunk csodálni azt, aki mindezeket végtelen bölcsességében megalkotta.
Sajnos, az ember a bukott Ádámtól örökölt értéktelen és értelmetlen életvitelét követve ma is azt gondolja, hogy büntetlenül visszaélhet az Istentől kapott képességeivel és hatalmával, s hogy a Földért – melyet Isten a gondjaira bízott a teremtés hajnalán – senkinek nem tartozik elszámolással. Amikor pedig azt tapasztalja, hogy elvetette a sulykot, és a természet visszaüt a mohó és meggondolatlan beavatkozások után, csak a felszínen próbálja orvosolni a bajt, persze sikertelenül, mert a mélyben, az Istennel való kapcsolatban romlott el valami.
Urunk, Jézus Krisztus, Neked nemcsak azért volt hatalmad a legmegátalkodottabb gonosz lelkek felett is, mert az Atya Általad, Érted és Benned teremtett mindent, hanem azért is, mert mint ember mindent az Atya szeretetében néztél, és neki adtál hálát mindenért. Kérünk, add nekünk kegyelemedet, hogy a teremtett világot és minden történést a Te szemeddel nézzünk, mindenben meglássuk Isten csodálatos ajándékát, s Általad hálát adjunk érte az Atyának a Szentlélekben.
Kommentáld!