Húsvét 2. vasárnapja
ApCsel 2,42-47
Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban. (...) Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.
1Pét 1,3-9
Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. (...) Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.
Jn 20,19-31
(...) Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” (...)
Nem kétséges, Tamás miatt, Tamásért jött el Jézus nyolc nap múlva, mert hallotta, amit Tamás mondott a többi apostolnak, és látta gondolatait. Minden megjelenése a személyes szeretet és törődés megnyilatkozása: oly közel került hozzánk feltámadása által szent emberségével is, hogy most is, míg e sorokat olvassuk, fölénk hajol, belép szívünk rejtekébe, hallja, amit másoknak mondunk, figyel arra, hogyan beszélünk róla. Minden érdekli, ami velünk és bennünk történik, mert végtelenül szeret minket. Jobban ismeri gondolatainkat, elhatározásainkat és érzelmeinket, mint mi magunk, s tudja azt is, hol van hitünk gyöngeségének, szeretetünk tökéletlenségének forrása.
A Tamáshoz intézett felszólítás a tapintás érzékének megigazulása, s egy út kezdete, mely az érintésen keresztül vezet a halálon túlra, az Atyaisten dicsőségébe. Az érzékek csak utak a megismeréshez, a Krisztussal való találkozás a szellem és lélek dolga. Tamás válasza is erről tanúskodik: miközben az ember Jézust látja maga előtt, az örökkön élő Istent vallja meg, mert amit látott és megértett, az végtelenül felülmúlta várakozását. Hogy ezek után valóban megérintette-e Jézus sebeit, az mellékes: a lényeg, hogy azok szemlélése, lelki érintése nemcsak azt nyilatkoztatta ki számára teljes nyilvánvalósággal, hogy az Úr él, hanem azt is, hogy szereti őt, és hogy ez a szeretet erősebb a halálnál.
Feltámadott Jézusunk, Te boldognak nevezted azokat, akik nem látnak, mégis hisznek. Tudjuk, hogy ha az szolgálna jobban üdvösségünkre, nekünk is megjelennél és megmutatnád sebeid, de Te többé nem földi testedben akarsz jelen lenni köztünk, hanem bennünk akarsz élni a Szentlélek által. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy mi is mindenkor benned legyünk, és Tamás apostolhoz hasonlóan tanúságot tegyünk rólad az Egyház közösségében.
Kommentáld!