Évközi 30. hét
Ef 4,32 – 5,8
Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek. Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában. Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Ne legyetek tehát bűneik részesei. Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei.
Lk 13,10-17
Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: „Asszony! Megszabadultál betegségedtől.” Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent. Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: „Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!” Az Úr ezt felelte neki: „Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?” Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
A bűnös ember is tud szép lenni: amikor elvesztett ártatlanságának maradék világosságában ragyogni kezd az arca. Akinek szégyenpírtól ég az arca, az még nincs elveszve egészen. Miután egyszer csak megállt az úton, és ráeszmélt, hogy eltévesztette az irányt; miután őszinte sajnálkozással és tudomásul vette, hogy lelepleződött, mert a kép, melyet mutatni szeretett volna magáról, hazugnak bizonyult; miután hirtelen a jóság és szeretet jelenlétében tudva magát, a fájdalmas felismerés megdöbbenésével szembesült azzal a ténnyel, hogy bűnt követett el, most szegényen és mezítelenül áll a kijózanító valóság előtt. Kegyelmi helyzet ez. Isten a mezítelensége miatt a fák mögé rejtőző bűnös ember után indul, hogy megkeresse. Ez az utolsó lehetőség, a végső helyzet, ahol a szabad akarat még valóban szabad és döntésképes.
Minden azon múlik, hogy mit tesz az ember ezután. Él‑e ezzel a csodálatos kegyelemmel, vagy elszalasztja az alkalmat, mert büszkesége meggátolja, hogy mezítelenül odaálljon Teremtője elé. Hogy engedi‑e, hogy az Isten öltöztesse fel, vagy ő maga akarja fügefalevelekkel eltakarni mezítelenségét. Hogy egész lényével vállalja-e a kiszolgáltatottságot, és lelkének sebére Istentől vár gyógyírt, vagy pedig dacosan elhúzódik, és még mélyebbre fúrja be magát a bűn sűrű erdejébe. Ha az első mellett dönt, ráköszönt az üdvöség napja, és sötétsége világosságra változik. Ha azonban most nem dönt a jó mellett és a rossz ellen, az örök kárhozat örvényébe hullik, s tehetetlenül sodródik az alvilág mélységei felé.
Urunk Jézus, köszönjük Neked megszégyenüléseinket, megaláztatásainkat, a szeretetben vallott kudarcainkat, melyeket mint kegyelmi helyzeteket tártál elénk, hogy általuk újra meg újra a Hozzád való megtérésre hívjál bennünket. Óvj meg, kérünk, a hamis büszkeségtől, hogy amikor lelepleződik mezítelenségünk, érvek, mentségek és kifogások összefűzésével próbáljuk meg takargatni szégyenünket, megtagadva a beismerést és elutasítva a bocsánatot, s add kegyelmedet, hogy legyen bátorságunk a szégyenpír tisztítótüzében égve a Zakeusok, Mária Magdolnák, jobb latrok sorába beállni, és őszinte bizalommal Rád bízni bűnös életünket.
Kommentáld!