Évközi 12. vasárnap
Zak 12,10-11; 13,1
És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rám tekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor. Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején. (…)
Gal 3,26-29
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök.
Lk 9,18-24
Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.
A Szentlélek az irgalom és az imádság Lelke, aki kiáradt a hívekre az első Pünkösdkor, és kiárad minden egyes keresztényre a keresztség és a bérmálás szentségében. Az isteni irgalom befogadása felé az első lépés talán a legnehezebb, legfájdalmasabb, mert a Szentlélek azzal kezdi, hogy ránk bizonyítja a bűnt, sebet üt szívünkön, amelyet csak ő tud bekötözni. Ám ha kiszolgáltatjuk magunkat neki, az irgalom Lelke szinte vakmerőségig menő bátorságot önt belénk, hogy ahhoz forduljunk bocsánatért, aki ellen vétkeztünk. Nincs rá más jogcímünk, mint Isten kimeríthetetlen irgalmassága. Milyen jólesik alámerülni és megfürdeni az isteni irgalomban, mely soha ki nem apadó forrásként fakad Isten szívéből! Ezután szinte minden magától megy, az Istennek átadott élet sodró lendületében.
A Szentlélek az imádság lelke is, ő tanít meg a helyes imádkozásra, „hiszen még azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni”. Ennek az imádságnak alapja az, hogy kinyilatkoztatja nekünk Jézust, mint Péternek a mai Evangéliumban, és kinyilatkoztatja az Atyát. A Lélekben ismerjük csak meg az Istent, az Atyát és a Fiút, és csak benne tudjuk kimondani, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Egyszülöttje, az Isten Fölkentje. Ez az a hitvallás, mely ha már egészen személyessé és bensővé vált, egy újfajta kapcsolat tartópillére lesz, és az isteni szeretet szívébe vezet.
Urunk Jézus, akiben mindnyájan egy vagyunk, ébreszd fel szívünkben a nekünk adott Szentlelket, az irgalom és imádság Lelkét, aki kimondhatatlan sóhajtozásokkal közbenjár értünk, hogy az apostolok hitvallásában megerősödve megfogalmazhassuk a magunk személyes hitvallását, és életünkkel, mindennapi kereszthordozásunkkal hiteles tanúságot tegyünk Rólad.
Kommentáld!