Évközi 16. hét
Jer 2,1-3.7-8.12-13
Így hangzott az Úr igéje hozzám: „Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Így szól az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, jegyességed idejének szeretetére; amikor utánam jöttél a pusztában, a be nem vetett földön. Szent tulajdona Izrael az Úrnak, termésének zsengéje; akik eszik, mind megbűnhődnek, baj jön rájuk – mondja az Úr. – Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére, hogy egyétek annak gyümölcsét és javait; de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet, és örökségemet utálatossággá. A papok nem mondták: „Hol van az Úr?” A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok elpártoltak tőlem; a próféták Baál nevében prófétáltak, és azok után jártak, amik nem használnak. Borzadjatok el ettől, ti egek, irtózzatok és dermedjetek meg nagyon! – mondja az Úr. – Mert két gonoszságot művelt népem: engem elhagytak, az élő víz forrását, hogy ciszternákat ássanak maguknak, repedező ciszternákat, melyek nem tartják meg a vizet.
Mt 13,10-17
Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: „Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?” Ő ezt válaszolta nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: „Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket.” A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
Húsvét és Pünkösd óta, amióta kiderült, hogy az örök életre szökellő vízforrás nem más, mint a Szentlélek, akit mindnyájan megkaptunk szívünkbe a keresztség és bérmálás által, az a figyelmeztetés, amelyet Jeremiás próféta mond, ránk, Krisztus-hívőkre még jobban és mélyebben vonatkozik, mint azokra a zsidókra, akik a próféta kortársai voltak.
Valójában egyetlen helyes lelkiségi irányzat létezik Krisztus Egyházában a szó szoros értelmében: az, amely a Szentlélekből mint az örök élet forrásából él, a szentségek és a szent liturgia erőterében. Amelyik mozgalom nem talál kapcsolatot ezzel a forrással, hanem valami felületes és mulandó programot fogalmaz meg, az minden jó szándéka ellenére repedezett falú ciszternák poshadó vizét kínálja csupán. Az a közösség, amely nem a szentségek mélyén működő isteni valóságra épít, hanem felületes, érzelmi szeretetáramlásra koncentrál, az soha nem válik igazán közösséggé, hamarosan kiürül, kiszárad, és képtelen lesz szomját oltani azoknak, akik az isteni élet vizei után vágyakoznak. Az olyan közösség, amely a szent liturgia mély értelmű, Istentől kapott jeleit felcseréli divatos és hatásvadász eszközökre és gesztusokra, képtelen lesz megtartani az igaz hit forrásából fakadó, örök életre szökellő vizeket, azok szétfolynak, tovatűnnek falai közül, s nem marad más, csak az üres, görcsös emberi erőlködés.
Az a közösség viszont, amely az Eucharisztiát úgy fogja fel, mint a Krisztussá alakulás szentségét, amely által mi magunk válunk végső soron tabernákulummá, ahol a Szentlélek mint az örök, boldog élet forrása van jelen, amely úgy olvassa a Bibliát, hogy megérti a szentírás legvégső üzenetét, hogy szívünkből az élő víz folyói fakadnak, amely úgy tekint a Szent Szűzre, mint a Szentlélek templomára, akinek titka a mi mindennapi keresztény létünk mélyét érintő valóság, annak a közösségnek tagjai minden gyöngeségük ellenére is birtokolják Isten Szentlelkét, pontosabban őket birtokolja a Szentlélek, úgyannyira, hogy az egész Egyházat csodás termékenységgel áldja meg általuk.
Kommentáld!