Évközi 20. hét
Ez 43,1-7a
Aztán elvitt engem a kelet felé néző kapuhoz. És íme, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. A zúgása olyan volt, mint sok víz zúgása, és fölségétől felragyogott a föld. Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kobár folyó mellett láttam; és arcomra borultam. Akkor az Úr fölsége a kelet felé néző kapun át bevonult a templomba. A lélek pedig felemelt engem és bevitt a belső udvarba; és íme, a ház betelt az Úr dicsőségével. Hallottam, hogy valaki a házból hozzám beszélt, és a férfi, aki mellettem állt, így szólt hozzám: ,,Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet – ők és királyaik – paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal.
Mt 23,1-12
Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ,,Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
Milyen érdekes: akkor pusztul el a jeruzsálemi templom, akkor szűnik meg a zsidó áldozatbemutatás, amikor a keresztények rádöbbennek, hogy az új és örökkévaló templom maga Jézus Krisztus. A templomot valójában nem is a rómaiak rombolták le, hanem maga Jézus Krisztus, amikor halálának pillanatában kettészakadt a szentélyt a nép elől elzáró függöny. Ezzel vége lett a földi, emberkéz építette templomnak, és nyilvánvalóvá lett a Templom, melyben Isten beteljesítette örök ígéreteit. Hiszen a világmindenségben nincs még egy hely, ahol olyan közel volna Isten az emberhez, ahol annyira jelen volna számára, mint Jézus Krisztusban, az ő emberré lett egyszülött Fiában.
Vigyázni kell azzal a kijelentéssel, amit kisiskolás korunkban hittanból tanultunk, hogy Isten mindenütt jelen van. Ez természetesen igaz, de az is, hogy nem mindenütt egyformán. Ha ezt nem tudatosítjuk kellőképpen, ha nem érezzük meg idejekorán a tabernákulumok mélyéről sugárzó jelenlét szinte tapintható erőterét, könnyen valamelyik divatos panteisztikus vallási elképzelés áldozatává válhatunk, miközben azt hisszük, továbbra is a katolikus tanítás talaján állunk... A megtestesült Ige, Jézus Krisztus minden vallás lerontója, a panteizmus nyilvánvaló cáfolata, de a materialista ateizmusé is, mely mivel nem tud rámutatni egy pontra, hogy itt az Isten, tagadja jelenlétét, sőt Istent magát is. A megtestesült Ige, Jézus Krisztus ugyanakkor minden vallási vágy és várakozás emberi elképzelést mérhetetlenül felülmúló beteljesítője is. Az ő megtestesülése és megdicsőülése óta minden áldozó keresztény élő templom, ahol maga Isten van jelen hasonlíthatatlan módon.
Az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztusunk, erősítsd meg bennünk a szeretetet a templom és a szentély iránt, izzítsd fel ragaszkodásunkat eucharisztikus jelenléted iránt. Add meg, kérünk, kegyelmesen, hogy szentáldozástól szentáldozásig éljünk, és boldogítson bennünket az a tudat, hogy még többet kaptunk, mint amit a prófétai szó hirdetett, mert szavad szerint nemcsak közöttünk akar lakni, de bennünk vesz lakást az örök Szentháromság.
Kommentáld!