Évközi 30. hét
Ef 6,1-9
Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. „Tiszteld apádat és anyádat”; ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. És ti apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével!Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak! Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát! Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük, hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás.
Lk 13,22-30
Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő ezt felelte nekik: „Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: »Uram! Nyisd ki nekünk!« Ő ezt feleli majd nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok.« Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: »Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.« Ő erre azt feleli nektek: »Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!« Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”
Milyen legyen a Szent Pál-i – illetve krisztusi – mintát követő szülő? Autoriter vagy megengedő? Egyik sem, hanem támasszon komoly elvárásokat gyermekeivel szemben, miközben nem tulajdonságaik és teljesítményük szerint szereti őket, hanem ingyenes, vagyis létüket megelőző és feltétlen szeretettel. Ha a szülő az Úr intelmei szerint neveli, akkor sohasem keseríti meg gyermekét, mert nem lehetetlen dolgokat követel tőle, hanem csak azt, amit ő maga is boldogan és meggyőződésből tesz, s amire akaratlanul is vonzó példát ad. Ugyanez alkalmazható a tanár-diák kapcsolatra is.
A szeretetnek és a nevelésnek mindig személyre szabottnak kell lennie, mert sem szeretni, sem nevelni nem lehet egyformán. A személyre szabott nevelés azt jelenti, hogy az elvárásokban és az értékelésben, a jutalmazásban és a büntetésben alkalmazkodunk a gyermek képességeihez és adottságaihoz, odafigyelünk szükségleteire és nehézségeire, ez pedig nem más, mint az engedelmesség sajátos formája. Aki feljebb áll, annak is alá kell rendelődnie a másiknak, csak másként. Az ókeresztény korban ragyogó példákat találunk arra, hogyan élt testvérként egymás mellett az úr és a rabszolga, de az elmúlt századok arisztokratái közt is szép számmal akadtak, akik cselédjeiket és inasaikat családtagként kezelték. Tehát nem a szerepeket kell megváltoztatni, hanem alkalmazni a különböző életállapotokra és viszonylatokra a Szent Pál-i életelvet, és egymás alárendeltjeivé válni – Krisztus iránti szeretetből.
Urunk, Jézus Krisztus, Te tiszteletben tartottad a társadalmi szerepeket és rangokat, betartottad a kor illemszabályait, engedelmeskedtél Máriának és Józsefnek, később mint Úr és Mester alkalmazkodtál tanítványaid szintjéhez, és mindenekfelett engedelmes voltál a mennyei Atya iránt. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy megtanuljuk Tőled azt a fajta engedelmességet, mely személyes, de nem személyválogató; törvénytisztelő, de nem megalkuvó; saját akaratát alárendelő, de belső identitását soha fel nem adó; s ezért képes másokat is elvezetni a lelki érettségre és az igazi szabadságra.
Kommentáld!