Évközi 17. hét
Jer 26,11-16.24
Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: „Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok.” Jeremiás azonban ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok. Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben! De tudjátok meg jól, hogy ha megöltök engem, ártatlan vérrel terhelitek magatokat, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket!” Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: „Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.” De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.
Mt 14,1-12
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. János ugyanis azt mondta neki: „Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.” (...)
A mi felelősségünk nagyobb, mint Jeremiásé és kortársaié, mert őrájuk nem volt az egész világ üdvössége rábízva. Nekünk azonban el kell vinnünk az Örömhírt Babilonba, Ninivébe, s ha egy meghamisított evangéliumot adunk át nekik, ha elhallgatjuk Krisztus üzenetéből, ami esetleg irritálhatja a modern embert, akkor éppen azokat áruljuk el, azokat károsítjuk meg, akik öntudatlanul is várják az Örömhírt. Gondoljuk csak meg: ha nem ragaszkodnánk következetes, konok hűséggel a krisztusi hitletétemény sarkalatos pontjaihoz, akkor sem térnek meg tömegek az Egyházhoz, ellenkezőleg, látva gyöngeségét és állhatatlanságát még inkább támadnák. Ugyanakkor Krisztus tanításának, a hitletéteménynek és az evangéliumi erkölcsnek felhígításával azokat is elbizonytalanítanánk és félrevezetnénk, akik eddig hűséges hívei voltak.
Ne riasszon vissza Jeremiás elutasítása, sem Keresztelő János vértanúsága a mai Evangéliumban attól, hogy mindig a teljes igazságot képviseljük és a csorbítatlan evangéliumot hirdessük, melyet életünk odaadásával is kész vagyunk megpecsételni. Az Egyháznak az új évezredben nincs is más választása, mint hogy egyre jobban Egyházzá alakuljon radikális megtérések sorozatán keresztül. Ma Jeremiás Egyházává kell alakulnunk, igazán azzá kell lennünk, amik már keresztségünk óta csírájában vagyunk, amivé Isten akarja tenni egyenként és közösségként is az ő szent népét.
Erre tanít a mai ferences ünnep is, Porciunkula napja. Portiuncula a ferences rend bölcsője: itt állt az Angyalos Boldogasszony temploma, melyet Szent Ferenc a saját kezével épített újjá, ahonnét a klarisszák rendje elindult, s ahol a szeráfi atya a mennybe költözött. Ez volt az a szerény kis kezdet, melyből nyolcszáz esztendő alatt a Rend hatalmas szellemi-lelki épületté fejlődött, s amelyhez újra és újra visszatérve hűséges maradt a kezdetek kegyelméhez.
Kommentáld!