Évközi 7. hét
Sir 6,5-17
Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik. Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen! Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar; mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján. Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot. Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján. A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben; amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz. Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben! A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál! Az igaz barátnak nincsen mása, hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni! A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat. Aki féli Istent, jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.
Mk 10,1-12
(…) A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?” Ő így felelt nekik: ,,Mit parancsolt nektek Mózes?” Erre azt mondták: ,,Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk.” Erre Jézus azt válaszolta nekik: ,,A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (…)
Istennel való kapcsolatunk mélysége és minősége elválaszthatatlanul összefügg emberi kapcsolatainkkal. A kulturált társasági viselkedés mit sem ér, ha legközelebbi családtagjainkkal, barátainkkal szemben nem érvényesül. Szomorú látni, hogy valaki figyelmes és udvarias az idegennel, de semmibe se veszi házastársát, testvérét, barátját; amikor vendégségben van, megdicséri az ételt, udvarol a háziasszonynak, de eszébe sem jut megköszönni, hogy otthon mindennap meleg ebéd várja. A hozzánk legközelebb állókkal szemben tanúsított viselkedésünk elárulja, hogy udvariasságunk külső máz, képmutatás csak, s nem vált belsővé bennünk a figyelmes szeretet – Istennel szemben sem.
Persze, mondhatjuk, hogy azért viselkedünk így, mert öt, tíz vagy húsz év után a kapcsolatunk kifulladt, társunktól nem kapunk annyi megértést, törődést, szeretetet, amennyit megérdemelnénk, s nekünk sincs erőnk a rosszat jóval viszonozni. De ha egy házasság válságba került, ha a házastársak elhidegültek egymástól, ha vitatkoznak és veszekednek egymással, akkor is meg kellene maradnia az egymás iránti tisztelet kötelező minimumának, hogy ne támadják, ne alázzák meg a másik személyét (kiváltképp a gyerekek előtt!), hanem sértettségük, csalódottságuk ellenére is méltányosságra, igazságosságra törekedve próbáljanak beszélni egymással.
Urunk Jézus, ha úgy érezzük, magányosak vagyunk és elhagyottak, ha már senki nem ért meg és nem fogad el bennünket, akkor is van egy szívbéli bizalmasunk, akihez folyamodhatunk: Te, aki értünk vagy jelen az Eucharisztiában, az igében, a lelkünk mélyén. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy ne szűnjünk meg ápolni a Veled való bensőséges viszonyt, s ezáltal megújítsuk és megerősítsük annak a szentségi köteléknek az erejét, mely házastársunkkal összeköt, s mely az igazi szerelem megszentelője és fenntartója.
Kommentáld!