Évközi 25. hét
Agg 1,15b – 2,9
(...) Úr a következő szózatot mondta Aggeus próféta által: ,,Szólj Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Jézushoz, Joszedek fiához, a főpaphoz, és a többi néphez, és mondd nekik: Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Nemde olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna? Nos, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. – Bátorság, Jézus főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe, – mondja a Seregek Ura; – Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura, – Aszerint, amint szövetséget kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről, és az én lelkem közöttetek lesz. Ne féljetek! Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. És megrendítem az összes nemzetet, és ideáramlik minden népnek a kincse. És dicsőséggel töltöm be ezt a házat, – mondja a Seregek Ura. – Enyém az ezüst és enyém az arany – mondja a Seregek Ura. – Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél – mondja a Seregek Ura; – ezen a helyen adok én békességet – mondja a Seregek Ura.”
Lk 9,18-22
Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: ,,Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: ,,Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: ,,Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: ,,Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: ,,Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.”
A második templomépítés történetét olvasva láthattuk, hogy mennyi nehézségbe ütközött: nem volt elég pénz, és a bevándorolt pogányok is állandóan zavarták az építkezőket. Ezek azonban külső akadályok, s lelki életünkben sohasem a külső akadályok a legnagyobbak, hanem a belsők. Márpedig éltek olyan idős emberek a fogságból hazatértek között, akik még látták a salamoni templom dicsőségét, s az ő szemükben a mostani új vállalkozás bizony siralmasan jelentéktelen és szegényes volt, s ez kikezdte a nép hitét és lelkesedését. Aggeus válasza azonban a lényegre mutat: nem a külsőségek a fontosak, s ennek a templomnak a dicsősége nagyobb lesz, mert ebben jelenik meg a Messiás, s vele az örökkévaló Isten békessége.
Minket is gyakran megkísért, hogy a régmúlt idők iránt nosztalgiát érezve nekiálljunk keseregni a jelen állapotokon. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, mint a szent nép tagjai, hogy Isten jelenlétét összekeverjük jelenlétének külső megnyilvánulási formáival. Márpedig a szegényesebb adottságok, a kevésbé feltűnő, sőt jelentéktelen körülmények sokszor kedvezőbbek a fényesen ragyogó díszletekhez képest, mert kevésbé fenyeget az a veszély, hogy a külső csillogástól elkápráztatva elmegyünk a lényeg mellett: hogy Isten függetlenül attól, hogy milyenek életünk külső adottságai, minden rendben van-e bennünk és körülöttünk, itt és most ki akarja nyilvánítani szeretetét irántunk. S ahogy haladunk előre az időben, ahogy egyre jobban közeledünk életünk beteljesedése felé, a lelkünk templomának szóló ígéret annál reálisabb: az Úr egyre közelebb van, s hamarosan megjelenik, hogy magához vegyen, és megadja nekünk örök békességét.
Urunk Jézus, Te mindig a jelen pillanatban szólítasz meg bennünket, s arra hívsz, hogy Érted, a Te sugallatodra új utakra – vagyis az igazán őseredeti utakra – lépjünk, melyeken keresztül egyre beljebb akarsz vezetni szereteted misztériumába. Kérünk Téged, hogy miközben egyre jobban előrehaladunk az úton, életünk úgy váljék mind egyszerűbbé és áttetszőbbé, hogy megszabadulva minden külsőséges dísztől ne maradjon más örömünk és ékességünk, mint egyedül a Te üdvözítő jelenléted.
Kommentáld!