Évközi 30. hét
Róm 8,31b-39
Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard? Amint írva van: ,,Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat.” De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Lk 13,31-35
Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: ,,Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” Ő azt mondta nekik: ,,Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem. De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, s mikor majd ezt mondjátok: ,,Áldott, aki az Úr nevében jön.”
Isten Jézus Krisztusban felragyogó szeretete teremtő, mindenható szeretet. Semmi sem riasztja meg, semmi sem bizonytalanítja el, semmi sem tartóztatja fel. (Erről tanúskodik Jézus válasza is a mai Evangéliumban, amikor Heródes gonosz szándékáról értesítik.) Senkinek és semminek nem volt, nincs és nem is lesz hatalma arra, hogy eltérítse Jézus Krisztust attól a szándékától, hogy kinyilatkoztassa az Atya mindenekfelett való szeretetét irántunk. Még halála sem tudta megakadályozni ebben, mert halálát ellenségeiért ajánlott fel, az Atya pedig nem hagyta a halál hatalmában, hanem harmadnapon feltámasztotta őt, bizonyítva, hogy a szeretet erősebb, mint a halál. De nem jelent akadályt Krisztus szeretetének az ő megdicsőült élete sem, hiszen negyven napon át megjelent az apostoloknak, szent sebeit mint az isteni irgalom és a bűnbocsánat forrását mutatta fel nekik, mennybemenetelekor pedig megígérte, hogy helyet készít számunkra az Atyánál. Úgyhogy Krisztus szeretetének nem jelent akadályt saját halálunk sem, mert ahogy megígérte, az Atya minket is feltámaszt, s ennek zálogát, a Szentlelket már el is küldte nekünk.
Ezért nem szakíthatnak el Krisztus szeretetétől jelen élet nyomorúságai, sem a teremtett világ csábításai, de még a bukott angyali fejedelmek mesterkedései sem, mert ideig-óráig van még ugyan némi látszathatalmuk, mivel azonban mi Jézus Krisztus istenfiúi életébe vagyunk beiktatva, az Atya az ő és a mi lábunk alá is vetette őket, minden teremtménnyel együtt.
Urunk, Jézus Krisztus, megilletődve állunk szereteted hatalma előtt, átérezve annak félelmetes lehetőségét, hogy amit sem a természetes, sem a természetfeletti hatalmak nem képesek megtenni, azt megtehetjük mi magunk: erőnek erejével kiszakíthatjuk magunkat szerető ölelésedből, és akár hátat is fordíthatunk Neked. Őrizz meg minket, kérünk, a hálátlanságtól, a lázadástól és az állhatatlanságtól, s add meg kegyelmesen, hogy szereteted édes uralma kiterjedjen életünk minden területére.
Kommentáld!