Évközi 31. vasárnap
Bölcs 11,23 – 12,2
Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp, mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. (...) Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet! De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben! Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!
2Tessz 1,11 – 2,2
Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből. (...)
Lk 19,1-10
Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”
Van úgy, hogy a Szentírás szövege úgy megragad minket, hogy semmi mást nem tudunk tenni, mint ismételgetni és ízlelni szavait, amíg az isteni ige egészen át nem járja bensőnket, egész lényünket. Van úgy, hogy egy szentírási rész idegennek és üresnek tűnik, mintha nem mondana semmit, aminek az lehet az oka, hogy a lelkünk mélyén valami ellenáll Istennek. Az ige úgy is hat, hogy nem akar hatni: azzal, hogy unalmas, hogy semmit sem mond, leleplezi bűnös életünket, tetteink, szándékaink, emberi kapcsolataink rejtett tisztátalanságát. Az ürességérzés, amely egy ismerős szentírási részt hallva elfog bennünket, arra utalhat, hogy a bűn hálója már kezd körbekeríteni bennünket, ha ugyan még teljesen meg nem kötözött.
Ha a mai vasárnap olvasmányai, az isteni irgalom hatalmának tanúbizonyságai nem érintik meg a szívünket, sürgősen tekintsünk magunkba, s próbáljuk felderíteni, hogy mi akadályozza bennünk az evangéliumi üzenet hatékonyságát. Hiszen Zakeusnak elég volt egyetlen mondat, egyetlen gesztus az Úr Jézustól, hogy egész életét megváltoztassa. Igen, mert azzal az igazi mindenhatósággal találkozott, amely nem más, mint a végtelen, teremtő és újjáteremtő szeretet. Ne engedjünk hát annak a kísértésnek, hogy az isteni ige okozta kényelmetlen érzést megpróbáljuk elnyomni valamilyen lelki olvasmánnyal vagy jámbor imádsággal. Az elmélkedés idejét bátran szánjuk arra, hogy szembenézzünk azzal, ami az unalom, a csömör, az ellenállás hátterében van: hol engedtünk a szemek kívánságának, a test kívánságának vagy az élet kevélységének?
Urunk Jézus, a múlt vasárnap hallottuk Tőled a vámos imáját, ma pedig látjuk egy vámos megtérését, ami igazolja szavaidat. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy Zakeushoz hasonlóan mi is keressük az alkalmat, hogy láthassunk Téged, s engedjük, hogy a Szentírás igéin, a természet csodáin, embertársaink szavain és lelkiismeretünk hangján keresztül megszólíts bennünket. Térj be hozzánk gyógyító jelenléteddel és újjáteremtő erőddel, szállj meg szívünk hajlékában, s derítsd fel ránk is az üdvösség napját.
Kommentáld!