Évközi 14. hét
Oz 8,4-7.11-13
Királyokat választottak ők nélkülem; fejedelmeket választottak tudtomon kívül; ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak, hogy elvesszenek. Odalesz a borjúd, Szamaria! Haragom felgerjed ellenük; még meddig nem tudnak megtisztulni? Hiszen az is Izraelből való, mesterember készítette, nem isten az, és bizony szilánkokká lesz Szamaria borja! Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak, s a búzaszál nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet, és ha ad is, idegenek eszik meg azt. Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék, bűnné lettek számára az oltárok. Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki, ő csak idegeneknek tekinti őket. Szeretik a véresáldozatokat, húst áldoznak és esznek, de az Úr nem veszi ezt kegyesen; megemlékezik most gonoszságaikról, és megtorolja rajtuk bűneiket. Visszatérnek ők majd Egyiptomba!
Mt 9,32-38
Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. Kiűzte belőle a démont, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: „Soha nem történt még ilyen Izraelben!” A farizeusok pedig azt mondták: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Erre így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
A szárazság vagy az árvíz, a jégeső vagy a tűzvész nem önmagában véve büntetés, hiszen kezdettől fogva hozzátartozik a teremtett világ működéséhez. Az, hogy csapásként szenvedjük el, már a bálványozás következménye, mert a természet erői felülmúlják a bálványimádó nép erejét.
A legújabb korban ugyancsak épültek és épülnek szentélyek, a magasabb rendű faj, a legtökéletesebb embertípus és a fogyasztását folyamatosan növelő, a kényelmet és a biztonságot mindenek elé helyező ember bálványának. S bár ezek a bálványok a hangzatos ideológiák mögé bújva ölni is tudnak – és sajnos nemcsak virtuálisan, hanem nagyon is valóságosan –, a lényeggel, Isten szeretetével szemben tehetetlenek. Ezért amikor valaki megkérdezi, hol volt Isten a gázkamrákban és gulágokon, a magzatgyilkos klinikákon és az elfekvőkben, akkor ezekre a fájó és szemrehányó kérdésekre az a válasz, hogy jelen volt és van minden egyes áldozatban, szenvedésüket saját Fiának szenvedéseivel egyesíti, és örök jövőt készít számukra. A másik határozott és vigasztaló tény, hogy a bálványimádó birodalmak és rendszerek eleve pusztulásra vannak ítélve, kivétel nélkül összeomlottak vagy pedig rövidesen össze fognak omlani, mert hiába próbálják meg az embert véglegesen elszakítani létezése ősforrásától, az Istentől, és alárendelni egy elvnek, egy racionális világmagyarázatnak vagy a földi jólét önelégültségének, önmagukban hordják vesztüket, hiszen minden valódi, az isteni teremtés mélységébe nyúló alapot nélkülöznek.
Ne állj be a modern bálványcsinálók sorába! Ne építs szentélyt divatos, de tünékeny eszméknek. Ne hallgass olyan szaktudományos eredményeiktől megittasult tudósokra, akik azt képzelik magukról, hogy tudományukkal magyarázatot képesek adni a világ és az ember legmélyebb titkaira, kiiktatva mindazt, ami bennük a transzcendensre, az evilágból soha meg nem magyarázhatóra mutat. Krisztusnak építs szentélyt a szívedben, aki nem néma bálvány, érző, együttérző szíve van, s aki látva nyomorúságunkat, elhagyatottságunkat, megújítja és megsokszorozza erőnket, nem pedig elveszi.
Kommentáld!