Pünkösdhétfő - Évközi 7. hét
ApCsel 2,1-11
Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. (...)
1Kor 12,3b-7.12-13
Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: ,,Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: ,,Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.
Jn 20,19-23
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”
E földi életben minden igazi beteljesülés egyben valamiképpen kezdet is, egy új, más minőségű életszakasz kiindulópontja. Így Jézus Krisztus utolsó gesztusa itt a földön, ahogy tanítványaira lehel e szavakkal: „Vegyétek a Szentlelket!”, egyszerre az ő földi működésének beteljesülése, és a mi mennyei életünk kezdete, míg emberi egzisztenciánk végleg meg nem érkezik az örök Kezdetbe és a végső Beteljesedésbe.
Keresztségünkkel megvalósul örök életre való születésünk, de ez egyben istenfiúi életünk kezdete is. A bérmálással a belső növekedés bizonyos fokú teljességre jut, de a keresztény nagykorúság küszöbét átlépve a krisztusi felnőttség kezdete is. Az Eucharisztia vételével beteljesedik a Krisztus életébe való beavatottságunk, de már az „elsőáldozás” elnevezés is jelzi, hogy ezzel valami új veszi kezdetét Jézussal való kapcsolatunkban. Bűnbánatunk a kiengesztelődés szentségében, a szentgyónásban nyeri el beteljesedését, de Isten bocsánatát befogadva egy új, ártatlan világba léphetünk be. A házasság szentsége az emberi szerelem beteljesítője, de valójában a házasok csak most indulnak el egy új, közös úton. Az újmisést sokszor ünneplik a hívek úgy, mint aki feljutott a hegycsúcsra, és a teljesség fényében áll, de ő alázatosan tudja, hogy most indul csupán, hogy beteljesítse a Krisztustól kapott küldetést. A szentkenet az emberi szenvedést teljesíti be azzal, hogy Krisztus áldozatába iktatva a beteget meggyógyítja, vagy erőt ad neki a további szenvedések elviseléséhez, egészen odáig, hogy a Krisztusban hívő haldokló Krisztussal együtt így kiálthat fel: „Beteljesedett!” – az égbe lépve azonban azt látja, hogy csak most kezdődik, amiért eddig élt…
Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a pünkösdi Lelket, akiben új módon, hatalmas erővel vagy jelen bennünk és közöttünk, aki által megtanítasz bennünket mindenre, s akivel már itt a földön megkezdted bennünk az újjáteremtés nagy művét. Add, hogy minden jót, amit megkezdtél bennünk, a Szentlélek bontakoztasson ki és vigyen teljességre bennünk az Atya dicsőségére és testvéreink javára.
vagy
Jak 3,13-18
Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az igaz élet tetteit bölcs szelídségben. De ha keserű irigység van bennetek, és viszálykodás a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok, meghazudtolva az igazságot. Mert az ilyen nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi. Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.
Mk 9,14-29
Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok egymással?” A tömegből valaki ezt felelte: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Ő így szólt hozzájuk: „Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!” Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: „Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?” Az ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.” Jézus így szólt hozzá: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: „Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: „Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!” Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt. Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Azt felelte nekik: „Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által.”
Igen tiszteletre méltó a Jézust még nem ismerő ember szellemi erőkifejtése, hogy megragadja a létezés értelmét. A keresés állapotában – ha ezt komolyan gondolja és egész lényének odaadásával teszi – a végső Világosság sugarai szűrődnek át életén. Ám ha nem keres többé, megfeneklik zárt rendszerének sekélyességében. Az emberi logikával felépített bölcsesség, amely személytelen alapigazságokon nyugszik, szükségképpen zárt rendszert alkot, mely nem elégítheti ki az ember végtelenre való vágyakozását. Jól tudja ezt a gonosz lélek is, és arra törekszik, hogy a személytelen erők bálványozása révén elfordítson Istentől, és saját befolyása alá vonjon. Az ezoterikus tanok, az érzéki élvezetek fokozására ösztönző reklámok, a mindent relativizáló filozófiai eszmefuttatások a sátán kezében olyan eszközök, melyekkel evilág bölcsességén keresztül saját bölcsességének, démoni logikájának, Isten elleni lázadásának rabjává akar tenni. De mindannyiszor lelepleződik, valahányszor megjelenik az állhatatlanság, az irigység, a féltékenység és a viszálykodás, melyekről a mai Szentleckében olvasunk. Ahol a tudás fennhéjázóvá tesz, illetve ahol az igazság és a szeretet szembekerül egymással, ott biztosak lehetünk, hogy a sátán mesterkedésével van dolgunk, aki alattomosan arra törekszik, hogy az igaz hitet megmételyezze és lerombolja.
A felülről származó bölcsesség ezzel szemben egyetlen személyre, a megfeszített Krisztusra épül, akiről azt mondja Szent Pál, hogy a mi bölcsességünkké lett. Krisztus elfogadása természetesen nem mond ellent az evilági bölcsességnek sem, ám Jézus mint személy minden világnézetet, filozófiai, sőt teológiai rendszert végtelenül felülmúl. Őbenne a tudás és a szeretet elválaszthatatlan, mert ő maga az Igazság és ő maga a Szeretet.
Urunk Jézus, őrizz meg, kérünk az olyan bölcsességtől, mely felfuvalkodottá tesz, s melyre hivatkozva ítéletet mondjunk mások felett, hiszen a legfennköltebb igazság sem lehet szeretet nélkül több, mint féligazság; de óvj meg attól a kísértéstől is, hogy a szeretet nevében eltekintsünk az igazságtól, mert az már nem szeretet, hanem hazugság, (ön)becsapás. Vértezz fel bennünket arra a harcra, amely vár még ránk, hogy ellentmondjunk a sátáni logikának, és eljussunk a felülről jövő bölcsességre, hogy kegyelmedből másoknak is támaszai lehessünk a Hozzád térés útján.
Kommentáld!