ZARÁNDOKLAT - Élő egyház

ZARÁNDOKLAT - Élő egyház hírei

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység Szentírási elmélkedések az évközi időre

2016. június 5., vasárnap

1Kir 17,17-24
Történt pedig ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház asszonyának fia, s olyan súlyos volt betegsége, hogy nem maradt lélegzet benne. Azt mondta azért az asszony Illésnek: „Mi dolgom van veled, Isten embere? Azért jöttél-e hozzám, hogy felhívd a figyelmet vétkeimre, s megöld fiamat?” Azt mondta erre neki Illés: „Add ide fiadat.” Azzal elvette öléből, s felvitte a tetőszobába, ahol ő lakott, s ágyára fektette, majd kiáltott az Úrhoz és azt mondta: „Uram Istenem, sújtod ezt az özvegyet is, akinél én úgy ahogy ellátást találok, hogy fiát így megölöd?” Aztán kinyújtotta magát, s háromszor ráborult a gyermekre, s az Úrhoz kiáltott és azt mondta: „Uram Istenem, kérlek, térjen vissza e gyermek lelke a testébe.” Az Úr meg is hallgatta Illés szavát, s a gyermek lelke visszatért bele, s az ismét élt. Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, s azt mondta neki: „Íme, fiad él.” Az asszony azt felelte Illésnek: „Ezáltal most megtudtam, hogy az Isten embere vagy, s az Úr szava igaz a te szádban.”
Gal 1,11-19
Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Lk 7,11-17
Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú! Mondom neked: kelj föl!” A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” És: „Isten meglátogatta az ő népét!”. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.

Igazából nem maga a csoda érdekes, mert ha hisszük, hogy Krisztus az élő Isten Fia, aki a világba jött, akkor a csodát is könnyű elfogadnunk, hanem inkább arra érdemes figyelni, ami a csoda másnapján és azután történik. Egyikünk életéből sem hiányoznak a csodák, a nagy megvilágosodások, az isteni szólítások, esetleg a halál torkából való megszabadulás, de gyakran hiányzik az az egész életünkre kiható változás, amelynek a csodát követnie kellene. Szent Pál apostol egész életében emlékezett arra, ami a damaszkuszi úton történt vele, hogy a feltámadt Krisztus megjelent neki és szólt hozzá. Akkor, ott csírájában megkapta az egész krisztusi kinyilatkoztatást, s attól fogva egész életét ennek szolgálatára rendelte.
Az isteni hatalommal, de még inkább az isteni szeretettel való találkozás egész életünket meg kellene hogy jelölje, mi azonban oly sokszor feledékenyek és hálátlanok vagyunk. Talán bele sem gondolunk, ki az, aki a csodát tette velünk; vagy a csoda, az elragadtatás pillanatait bálványozzuk, és ismét ilyenek után vágyakozunk; esetleg már másnap kételkedünk, s új meg új jeleket és bizonyítékokat várunk. Pedig Isten a csoda másnapján is ugyanaz az Isten, s ugyanúgy szeret bennünket, a csodákat azonban nem azért adja, hogy elkápráztasson, hanem hogy nagyobb szeretetre hívjon minket.
Urunk Jézus, megköszönjük Neked életünk kicsiny és nagy csodáit, mindenekelőtt azt, hogy meghívtál bennünket szolgálatodra. Add kegyelmedet, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, amit végbe vittél életünkben, hanem újra meg újra felidézve csodáidat és hálát adva értük mindhalálig hűségesek maradjunk Hozzád

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: