2Sám 12,7-10.13

Azt mondta erre Nátán Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, neked adtam urad házát, öledbe adtam urad feleségeit, neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked. Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt! Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: „Vétkeztem az Úr ellen!” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: „Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal.”

Gal 2,16.19-21

Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg. Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.

Lk 7,36 – 8,3

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!” „Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” Simon ezt felelte: „Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megszabadított téged; menj békével.” (…)


Hány megkeményedett arcú ember jön vasárnapról vasárnapra a templomba! Vallásosnak tartják magukat, de gyónni nem hajlandóak. Hosszú éveken, évtizedeken át hordozzák magukban a bűnt, a halált, a rothadást. Nyugaton pedig már sok templomban nincs is gyóntatószék, s ha valaki esetleg még gyónni szeretne, a pap azt mondja neki, hogy elég a mise elején a többiekkel elmondania, hogy „én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem…”, s utána nyugodt szívvel mehet áldozni.
Az emberi romlottság fokmérője nem is annyira az elkövetett bűnök nagysága és sokasága, mint inkább az őszinte bűnbánat és bűnvallás hiánya. A mai Evangéliumban Jézus kimondja, hogy az üdvösség szempontjából a bűnös asszony jobb helyzetben van, mint a vallásos farizeus, mert ugyan több bűnt követett el, de szívből bánja a bűnét, míg a farizeusból hiányzik a bűn belátása és megbánása. Sokak tapasztalata, hogy egy őszinte gyónás óriási súlytól képes megszabadítani, és nemegyszer új irányt tud adni az ember életének. S ahogy Dávid sem a csillagos ég alatt, a láthatatlan Örökkévalónak gyónt, hanem a próféta előtt ismerte be vétkét, úgy nekünk is fontos, hogy bűnös testvérünk, a pap elé térdelve mondjuk ki: „Vétkeztem az Úr ellen!” Ez a helyzet kijózanít önámításunkból, és terméketlen önfeloldozás helyett hozzásegít a bűnünktől való valódi megszabaduláshoz.

Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk Neked a gyónásért, a bűnbánat és kiengesztelődés szentségéért, mely által kész vagy újra meg újra visszahelyezni minket az isteni szeretet világába. Adj nekünk, kérünk, őszinte belátást, és alázatot, hogy ne próbáljunk mentséget keresni, amikor valaki szembesít bűnünkkel. Adj szívbéli töredelmet, hogy valóban bánjuk, hogy szeretetlenségünkkel megbántottunk Téged és testvéreinket. És adj, kérünk, elszántságot, hogy ha arra volt bátorságunk, hogy elkövessük a rosszat, akkor attól se riadjunk vissza, hogy bűnünket kimondjuk, nevén nevezzük szolgád előtt, aki Tőled kapott hatalmánál fogva egyetlen szavával és kézmozdulatával egyszer s mindenkorra megsemmisíti azt.