Évközi 7. hét
Jak 5,1-6
Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly.Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek! Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek!
Mk 9,41-50
Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik. Mindenkit tűzzel fognak megsózni. Jó a só; de ha a só sótlanná válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.”
Van‑e groteszkebb, siralmasabb, mint amikor valaki fél lábbal már a sírban van, de ahelyett, hogy az örök életre, az ítéletre gondolna, még mindig azon jár az esze, hogyan gyűjthetne még több kincset magának? Nem jut eszébe, hogy vagyonát szétosztva valamit törlesszen, s legalább halála után áldják e végső jótettéért, ne pedig átkozzák, mert egész élete a szerzés és birtoklás körül forog. Amerre a fa hajlik, arra fog dőlni. Akinek a szex az istene, az még vénségére, a kórházi ágyon fekve is azon fog mesterkedni, hogy a csinos ápolónő figyelmét magára vonja. Aki egész életében hatalmaskodott, az a halálos ágyán is leckéztetni akar. Mindhárom kívánság, a szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége így működik: bálványistenként beköltözik az ember szívébe, és elveszi az eszét, összezavarja érzéseit, a végsőkig felszámolja a szabadságát.
Rettenetes, de reális lehetőség az öntudatlan, ostoba és tragikusan távlattalan élet. Ezért – akárcsak az ősegyház pásztorainak – a mai lelkipásztoroknak is erkölcsi kötelességük, hogy ne csak a hívekhez szóljanak, hanem az ószövetségi próféták nyomába lépve és Urunk Jézus Lelkétől indíttatva mindannyiszor szót emeljenek, valahányszor égbekiáltó gazdasági visszaélésekkel, társadalmi igazságtalansággal találkoznak. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy állandóan másban keressük a hibát. A mi egyéni felelősségünk mindenekelőtt az, hogy meghalljuk és megcselekedjük Jézus szavát, különösen is azt, melyet a mai Evangéliumban mondott: „Aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.”
Urunk Jézus, őrizd meg szívünket a kapzsiságtól, az akár a mások rovására történő gazdagodás vágyától! Nevelj bennünket nagylelkű és figyelmes szeretetre, hogy ne csak azt tegyük meg, ami kötelező, hanem észrevegyük embertársaink szükségleteit, s akkor is adjunk, akkor is segítsünk nekik, ha esetleg nem is mernek kérni. Add, hogy soha ne veszítsük el a krisztusi élet jó ízét, s nap mint nap Veled, Belőled élve a föld sója lehessünk.
Kommentáld!