A reformáció korának nagy szentje, aki a nehéz időkben is Jézus mellett tört lándzsát.

Szavaival és életével hitünk nagy titkáról, Jézus Krisztusról tett tanúságot. Bátorítson pélája, hogy mi is tanúságot tehessünk Jézus szeretetéről. 1542-ben született a Toscanai Montepulcianoban. Vallásos családba született, a 12 testvér közül két fiú lett pap, és három lány apáca. Apja eleinte nem egyezett bele, de Róbert és anyja állhatatossága győzött és végül mégis engedett. Róbert beléphetett 1560-ban a Jézus Társaságába, pappá szentelték 1570-ben.

Ezután Leuvenben (Belgium) professzor és egyetemi szónok lett.
1576-tól 1580-ig a Római Kollégiumban teológiát tanított, és kiváló hitvitákat tartott hitünk védelme érdekében. 1599-ben bíboros, majd Capua érseke lett, sok kérdést megoldott a római kongregációkban. Szerette volna elkerülni a kinevezéseket, ezért is lett jezsuita, de alázattal engedelmeskedett. Sokat kellett küzdenie rendszeres fejfájásával. 1605-től haláláig ismét Rómában tartózkodott. A trentói zsinatnak és a katolikus megújulásnak egyik főszereplője, hittudósa volt.

1586-ban hatalmas művet adott ki a protestáns tanítások cáfolatára és a katolikus tanítás védelmére: "Vitás hittanitások korunk eretnekségeivel szemben" címmel. (Ez a műve ihlette Pázmány "Kalauz"-át is!) Pázmány Péternek mestere és példaképe, és Gonzága (Szent) Alajos lelki vezetője volt. VIII. Kelemen pápa halála után csaknem pápává választották.
Rómában, 1621. szeptember 17-én halt meg. Bár a szentté avatási eljárása már hat évvel halála után megindult, csak 1923-ban avatta boldoggá és 1930-ban avatta szentté XI. Piusz pápa. 1931-ben került az egyháztanítók sorába. Sírja a San Ignazio mariatban van.

Példája:

Legyél kiváló tudású ember, és csak azután kezdj vitákba!