Szent Benedek apát nyári ünnepének estéjén, július 11-én a Tihanyi Bencés Apátság szerzetesközössége a rend más házaiból érkezett testvérekkel, szerzetes és egyházmegyés vendég atyákkal, valamint zarándokok seregével ünnepelte a rendalapítót.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnep déli órájában Korzenszky Richárd emeritus perjel fogadta a Szent Benedek gyalogos zarándoklat résztvevőit, akik idén Pannonhalmáról indulva (idén a győri bencés házban zajló felújítási munkák miatt nem tudott onnan indulni a zarándoklat) járták végig azt az utat, amely összeköti a két ősi monostort. A Szent Benedek Zarándoklat célja, hogy Via Benedictina-ként lelkileg is összekösse a magyarországi bencés monostorokat: Győrt, Pannonhalmát, Bakonybélt és Tihanyt. 

A vesperással egybekötött ünnepi szentmisét Bellovics Gábor jezsuita újmisés, a bencés közösség barátja vezette.

Mihályi Jeromos elöljáró a tihanyi bencés közösség nevében örömmel köszöntötte a közös ünnepre érkezetteket, kiemelve, hogy a tökéletességre törekvő embert ünnepeljük. Szent Benedek azon volt, hogy minél jobban szeresse az Istent, és vele minél mélyebb közösségben legyen. Ez a közösség nyilvánul meg az oltár körül.

„Benedek valami olyat hozott létre, ami jó lenne, ha ma is valóság lenne” – hangsúlyozta prédikációjában Bellovics Gábor. „Működő közösséget hozott létre, ahol az imádság az első. De milyen a benedeki működő közösség, amely meghatározó lett a kereszténység számára?” – tette fel a kérdést. „Ahol működik a három irányú kommunikáció: fel, egymás között, és ami ma az első helyre kívánkozik, önmagunk felé”, és hozzátette: „mindenek előtt nem azzal kell foglalkoznunk, hogy megértsük a másikat, hanem hogy mi mit is gondolunk, és mit is érzünk. Béke. Ha az ember békében van elsősorban önmagával, igent mondtak saját útjára és el tudja fogadni azt, hogy nem mindenben jó.”

A kereszténység és Európa viszonylatában a jezsuita újmisés idézte a manapság hangsúlyossá vált mondatot: vissza kell térnünk a gyökereinkhez. Ez a mondat a mai fiatalok fülében rosszul hangzik, mert mintha mindent úgy kellene csinálni, mint régen. „A keresztény gyökér nem a régi képek leporolását jelenti, hanem azt, hogy az élő Jézus Krisztushoz kapcsolódok itt és most, aki engem kihívások elé állít: a felebarát-, az ellenség szeretetének… kihívása elé. És mi nem szeretjük a kihívásokat. Legyen identitásunk, és ez Jézus Krisztusnak a szeretete, és adjuk azt, amit tudunk adni, nem pedig azt, amiről úgy gondoljuk, hogy adnunk kellene. Tanuljunk meg egymáshoz természetesen kapcsolódni” – kérte a jezsuita az ünnep résztvevőit.

A tihanyi bencések a napokban több programmal ünnepelték alapítójukat és a tőle eredő szerzetesi hagyományt: július 10-én éjjel az Apátságban Csend hangjai címmel különleges sétát tartottak, július 12-én délelőtt ünnepélyesen is átadták a megújuló Apátsági Rege Cukrászdát, 13-án pedig – jókor reggel – A hajnal fényei címmel igen szép természeti, zenei és gasztronómiai élményekben gazdag együttlétre hívták az érdeklődőket. 

A szentmise teljes terjedelmében megtekintehető ITT.

Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság

Magyar Kurír