Miasszonyunk, 
minden férfi és nő Anyja,
itt állok, mint fiú,
aki Édesanyját jött felkeresni,
méghozzá testvérei és nővérei 
sokaságával együtt.
Péter utódaként,
akinek az a küldetése, 
hogy Krisztus egyházában 
elöl járjon a szeretet szolgálatában,
és mindenkit megerősítsen a hitben
és a reményben,
Szeplőtelen Szíved elé
kívánom tárni
mindazon fiaid és leányaid
örömét és reményét,
valamint gondjait és szenvedését,
akik itt vannak Cova da Iriában,
vagy távolról imádkoznak velünk.

Szeretetreméltó Anya
te névről ismersz mindnyájunkat,
arcával és történetével együtt,
és mindannyiunkat
azzal az anyai jóindulattal szeretsz,
amely magából a Szeretet-Isten szívéből fakad.
Mindenkit rád bízok és neked szentelek,
Szentséges Szűz Mária,
Isten Anyja, és a mi Édesanyánk.

A Tiszteletreméltó II. János Pál pápa,
aki itt, Fatimában háromszor keresett fel téged,
és hálát adott „a láthatatlan kéznek”,
amely megszabadította a haláltól
a május tizenharmadikai merénylet során,
a Szent Péter téren, majdnem harminc évvel ezelőtt,
a Fatimai Kegyhelynek adományozta
az egyik lövedéket, amely őt súlyosan megsebesítette,
s amit a te koronádba foglaltak, Béke Királynője.

Mélyreható vigaszt nyújt
a tudat, hogy koronád
nem csupán örömeink és reményeink
ezüstjéből és aranyából áll,
de aggodalmaink és szenvedéseink 
„lövedékét” is magában foglalja.

Köszönetet mondok, szeretett Édesanyám,
az imádságokért és az áldozatokért,
amelyeket a fatimai pásztorgyerekek
végeztek a pápáért
a jelenéseid által sugallt
érzésektől vezérelve.
Köszönetet mondok mindazoknak,
akik minden nap
imádkoznak Péter Utódjáért
és az ő szándékaiért,
hogy a pápa erős legyen a hitben,
merész a reményben és buzgó a szeretetben.

Mindannyiunk szeretett Édesanyja,
Fatimai Kegyhelyeden átnyújtom
az Arany Rózsát,
amit Rómából hoztam;
a pápa hálájának jelét 
azon csodákért, melyeket a Mindenható
általad vitt végbe oly sokak szívében, 
akik zarándokként
érkeznek ide, anyai házadba.

Biztos vagyok benne, hogy a fatimai pásztorgyermekek,
Boldog Ferenc és Jácinta,
és Isten Szolgája, a Jézusról nevezett Lúcia
velünk tartanak a könyörgés és az örvendezés ezen óráján.

(Érszegi Márk Aurél fordítása)