Erdő Péter bíboros mintegy 40 fiatal felnőttnek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét a megáldása 125 éves jubileumát ünneplő budapesti Jézus Szíve-templomban, és megáldotta a felújított, közösségi teremmel bővített altemplomot június 3-án.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Jézus Szíve ünnepe a budapesti jezsuita templom búcsúnapja. Idén 125 éves jubileumát ünnepli a Jézus Szíve-templom, melyet 1891-ben, a szervezett jezsuita lelkipásztorkodás újbóli megindulásakor áldottak meg. Újbóli, hiszen a jezsuiták a török kiűzését követően már 1688-ban megtelepedtek Budán, és a mai Mátyás-templomban tevékenykedtek, majd a Vízivárosban építettek saját templomot, a Szent Anna-templomot, ahol a rend 1773-ban bekövetkezett feloszlatása érte őket. A 125 évvel ezelőtti újraindulás helye a Jézus Szíve-templom lett – tudtuk meg Horváth Árpád SJ templomigazgatótól.

Jézus Szíve ünnepén mintegy negyven fiatal felnőtt részesült a bérmálás szentségében. Nagy többségük a Jézus Szíve-templom katekumenátus közösségében, kisebb részük a Krisztus Király- és a Szent Gellért-plébánia közösségében készült a Szentlélek ajándékainak befogadására.

A templomot zsúfolásig megtöltő egybegyűlteket és a Mária utcai közösséggel a közelmúltban harmadízben ünneplő Erdő Péter bíborost Horváth Árpád SJ templomigazgató köszöntötte, Varga Anna és Görög Márton pedig a bérmálkozó fiatalok nevében fordultak a főpásztorhoz.

Vedd a Szentlélek ajándékának jelét – idézett Erdő Péter bíboros a bérmálás szentségének kiszolgáltatása liturgiájának szövegéből. S valóban, a bérmálásban ajándékot kapunk, mely eltörölhetetlen jelként megmarad bennünk, s végigkíséri életünket. Mindig ott a lehetőség, hogy ráhallgassunk a Szentlélek szavára. Ha eltérünk is attól az iránytól, amit a Szentlélek jelölt meg nekünk, visszafordulhatunk, újra követhetjük azt, amit kértünk. Egyre könnyebbé válik a haladás azon az úton, melyen a Szentlélek vezet minket – mondta a főpásztor a liturgia elején.

A szentmisén koncelebrált Forrai Tamás SJ jezsuita provinciális, Alessandro Caprioli FSCB, a Krisztus Király-plébánia káplánja, Forgács Alajos, a Budapest-Kelenföldi Szent Gellért-templom plébánosa, Horváth Zoltán, az Avilai Szent Teréz-templom plébánosa, esperes. A szentmise szónoka Erdő Péter bíboros volt.

Szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!
Kedves Bérmálkozók!

Jézus Szíve ünnepe van, ma tartjuk ennek a 125 évvel ezelőtt megáldott templomnak a búcsúját. Örömmel szolgáltatom ki a bérmálás szentségét a mai szentmisében a jól felkészült fiataloknak. Ünnep ez a mai nap a plébánia és az egész esperesi kerület számára is, hiszen szerzetes atyák és világi papság együtt dolgoznak ugyanannak az apostoli küldetésnek a teljesítésében.

De mire is szólít bennünket ez a lelkipásztori küldetés? – Erről olvashatunk a mai evangéliumban. Jézus az elveszett bárány történetében Isten irgalmas szeretetéről beszél. Ennek a szeretetnek a munkatársai lesznek az apostolok. Ennek folytatása a püspöki és papi hivatás teljesítése is.

Szokták azt mondani, hogy Jézus olyan pásztorról beszél, aki a köré gyűlő 99 juhát elhagyja a pusztában csak azért, hogy az egyetlen elkóborolt után induljon. Mert tudja, hogy a tőle való elszakadás veszélyt jelent, hogy az elveszett báránynak van a leginkább szüksége a pásztor figyelmére és szeretetére. De gyakran halljuk mai papoktól – egy csipetnyi kesernyés humorral – a példabeszéd fordítottját is: azt kérdezik, hogy mit tegyen a pásztor, ha a száz juha közül 99 kóborol el, s csak egy marad mellette?

Ezt a példabeszédet azonban maga Jézus magyarázza meg. Azt mondja: „Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint 99 igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7). A zsoltárokhoz csatlakozó énekek sorában számos bibliai kézirat őriz egy szöveget Manassze imája néven. Ebben a bűneit bánó szerző így fohászkodik: „Te pedig, igazak Istene, nem szabtál ki vezeklést az igazakra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, akik nem vétkeztek ellened. De az én bűneim számosabbak, mint a homokszemek a tengerparton, és megsokasodtak gonoszságaim (…) és most szívem térdre borul előtted Uram, és jóságodért folyamodik. Vétkeztem Uram, vétkeztem, és elismerem gonoszságaimat. Kérve kérlek Uram, bocsáss meg nekem, (…) bár méltatlan vagyok, szabadíts meg engem nagy irgalmasságod szerint!” (Oratio Manasse 8-9. 11-14) Nem véletlen tehát, ha a törvénytudók Krisztus korában a bűnbánat értékéről sokat elmélkedtek. Különösen arról töprengtek, hogy mit jelent az, amikor a Szentírás igazakról beszél. Egy gyakori vélemény szerint igazakon azokat kell érteni, akik az egész törvényt megtartják, és kezdettől fogva sohasem sértették meg azt. Mintha a gazdag ifjú válaszát hallanánk a törvény parancsaival kapcsolatban, aki ezt mondja: „Ezeket megtartottam ifjúkorom óta” (Mt 19,20). Tehát az igaz embernek ez a fogalma negatív töltésű, a hibátlant, a bűn nélkülit jelenti . Aki viszont igazán szereti Istent és embertársait, aki tehát nem csupán a rosszat kerüli, hanem bánja a bűneit és igyekszik a szeretet cselekedeteivel engesztelni értük, vagyis a megtérő bűnös igazán kedves az Isten előtt. Erről szól például a farizeus és a vámos története is (Lk 18,10-14).

Az elveszett bárány példabeszéde tehát Jézus irgalmas szeretetét állítja középpontba, az ember számára pedig pozitív életeszményt jelöl meg. Nem elegendő, ha csupán a törvénysértéseket kerüljük, hanem teljes szívünkből kell Istent szeretni, embertársainkat pedig, mint saját magunkat (vö. Mt 22,34-40). Ebben az odaadó szeretetben találkoznak össze azok, akik mindig Isten parancsai szerint éltek, és azok, akik bánják bűneiket, és fájdalmukban, hogy a maguk erejéből mindent jóvátenni nem tudnak, Isten irgalmát kérik, hogy visszatérhessenek szeretetébe és megváltoztassák az életüket.

Ilyen fényben gondoljuk át az életünket ma, Jézus Szíve ünnepén, ilyen szándékkal kérjük Isten irgalmát, és kérjük a Szentlélek segítségét az új bérmálkozók és a magunk számára, hogy ezentúl mindig Krisztus közelében maradhassunk, és szeretetében boldogok lehessünk. Ámen.

***

A liturgia a bérmálás szentségének kiszolgáltatásával folytatódott. A szentmisén a Jézus Szíve-templom Musica Sacra kórusa énekelt. Jézus Szíve ünnepe a templomkertben tartott agapéval zárult.

A szentmisét követően Erdő Péter bíboros megáldotta a felújított, egy urnatemetőt is magába foglaló altemplomot. Itt egy raktárhelyiségből közösségi termet alakítottak ki – tudtuk meg Horváth Árpádtól. A Párbeszéd Háza szomszédsága ellenére is sokszor küzdünk helyhiánnyal – mondta el kérdésünkre a templomigazgató. Még hétköznapokon is annyi program fut párhuzamosan, hogy szükség volt a felújításra. Itt kapnak helyet a templomban működő közösségek, köztük a tavaly októberben meghirdetett katekumen és bérmálkozó csoport. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír