A röviden csak Betlehemi (Kis) Nővérek és (Kis) Testvérek néven ismert szerzetesrendet 1950. november 1-jén alapították, miután XII. Piusz pápa kihirdette a Mennybe felvett Szűz Mária dogmáját.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A közösség hivatása, hogy Isten Anyjával együtt, aki a Szentháromság jelenlétében él, osztozzon vele együtt az Atya iránti hódolatban „Lélekben és Igazságban”.

Követve azokat a szerzeteseket, akik az egyház születésekor kivonultak az egyiptomi és palesztinai sivatagba, a Betlehemről, Szűz Mária Mennybevételéről és Szent Brúnóról nevezett Monasztikus Rend tagjai szintén elhagynak mindent, hogy Krisztust megnyerjék.

Életük a „sivatagban” Krisztus és az Atya elrejtett arcának szemléléséből áll, amelyet az evangéliumon keresztül kutatnak. Életmódjuk „Szűz Mária iskolája”, amelyet szüntelenül megújít a Szentlélek.  Éppen ezért életüket a csend, a magány és a testvéri közösség, a szüntelen imádság, a liturgia és a napi munka határozza meg, amely a teremtés szépségét tükrözi.

Az első közösség Chamvres-ben, Frédéric Edouard Camille Lamy  Sens-Auxerre-i érsekkel

Az első közösség 1951-ben született egy franciaországi kis faluban, Chamvres-ben.

1976. október 6-án, Szent Brúnó ünnepén az első férfi szerzetesek beöltözésére került sor Franciaország keleti részén, Chartreuse hegyén. A szerzetestestvérek Currière-en-Chartreuse-ben telepedtek le, és a nővérekével hasonló szerzetesi életet élnek, tőlük elkülönülve.

Isabelle rendi elöljáró találkozása VI. Pál pápával 1965-ben

A közösséget Szent II. János Pál pápa 1998. október 6-án nyilvánította pápai jogú szerzetesi intézménnyé.

A rend elnevezése 

Az első imahely egy szegényes istállóban jött létre, amely emlékeztetett arra a barlangra, amelyben Jézus született. A nővérek, Máriához hasonlóan ott imádták az Urat, aki jelen van az Eucharisztiában. A közösség ezért kapta részben Betlehemről a nevét, amelynek héber jelentése: „a kenyér háza”.

Mária mennybevétele arra emlékezteti a nővéreket és testvéreket, hogy hivatásuk archetípusa maga a Szűzanya. Így az egyházban betöltött feladatuk és felelősségük az, hogy megelőlegezzék, bár még itt a földön, Mária életét, aki a Szentháromságban lakozik.

Hogy hivatásukat betölthessék, a nővérek és a testvérek Szent Brúnó életbölcsességét tartják szem előtt, aki a 11. században visszatért a 4. századi sivatagi atyák hagyományához.

A monasztikus család

2011-es adatok szerint a világ 31 monostorában körülbelül 600 nővér, illetve 4 monostorban 50 testvér él. A szerzetestestvérek közül néhányan papokként szolgálják a közösséget.

A Betlehemi Kistestvérek közösségéhez tartoznak olyan egyedülállók és családok is, akik a világban élve lelki közösséget vállalnak a monostorokkal, megosztva anyagi javaikat. 

Világi papok, akik a közösség karizmáját élik, püspökük megbízásából egy-egy monostor közelében élnek, szolgálva azt.

A Jeruzsálemi Szent Jakab-társaság (Companions of Saint James of Jerusalem) olyan férfiakból áll, akik minden erejüket monostorok építésének szentelik. Példaképük Szent Jakab, aki az első templomot építette.

Miasszonyunk Mennybevétele-monostor, Currière-en-Chartreuse

A monasztikus családban kitüntetett figyelemben részesülnek azok a családok, akik egyik gyermeküket Istennek ajánlották.

A monasztikus családhoz tartoznak olyan emberek is, akik mint a közösség barátai, egy-egy monostor közelében besegítenek a közösség munkájába.

A Szent József-csoport a közösség adminisztratív és szervezeti működésében segíti a testvéreket, tanácsokkal látva el őket, alkalmazkodva ahhoz az életformához, a magányhoz és a szegénységhez, amelyet választottak.

A közösség közel érzi magához továbbá mindazokat, akik valamikor, bizonyos körülmények között, egy-egy alapításnál segítették őket, illetve családjukhoz tartozónak érzik a vendégeket, vagy azokat, akik Isten után vágyakozva ellátogatnak hozzájuk, illetve azokat, akik adományaikkal támogatják őket.

Napirend

A Betlehemi Kistestvérek idejük nagy részét saját cellájukban töltik imádsággal és tanulással, illetve munkával. A nap folyamán a reggeli matutinumot, az esti vesperást imádkozzák közösen, illetve együtt vesznek részt a szentmisén. A héten vasárnaponként közös kirándulást tesznek, és ezen a napon a közösség szabadabb együttlétére is alkalom nyílik.

A szerezetesek napi munkája (monostoroktól függően) magába foglalja az ikonfestést, a fa- és kőszobor-, medál- és füstölőkészítést, a könyvkötést, a fafaragást és ötvösmunkát, a méz- és édességkészítést, a gyertyaöntést, valamint a kerámiakészítést és -festést.

A testvérek és nővérek munkája nemcsak az egyes monostorok megélhetését segíti, hanem egyben az egyház szolgálatát is jelenti. A keresztény művészet a hit kifejezése, Isten misztériumának felfedése, aki Szépség és Jóság. A Betlehemi Kistestvérek szerint az ember arra hivatott, hogy belépjen ebbe a misztériumba, és részese legyen annak. Éppen ezért a rend tagjai művészi igényességű, egyházi és világi tárgyak készítésével, az imádság légkörében dolgozva bekapcsolódnak azon emberek mindennapi fáradságos munkájába, akik a világban keresik meg kenyerüket, hogy eltartsák családjukat. A sokszor fárasztó munka egyben megtisztítja a szívet, és megerősíti az Istennel és az emberekkel való közösséget.

A szerezetesek által elkészített művészi tárgyak a Láthatatlan megjelenési formái. Akkor teljesítik be rendeltetésüket, ha az őket szemlélőket bevezetik egy rajtuk túlmutató csendbe és imádságba.

Forrás: Betlehemről, Szűz Mária mennybevételéről és Szent Brúnóról nevezett Monasztikus Rend

Fotó: english.bethleem.org

Magyar Kurír
(vb)