Az alábbiakban Bíró László tábori püspök 2015 karácsonyára írt köszöntőjét tesszük közzé.

Már csak néhány óra választ el bennünket karácsonytól. Az előttünk álló órák a karácsonyi készülődés hajráját jelentik: bevásárlás, ajándékok csomagolása, utolsó simítások otthonunkban. Ilyenkor könnyen elbillenünk a pusztán külső munkálatok irányába. Alig marad energiánk a belső készületre, az egymásra figyelésre, pedig, ha csak külső vidámságokra készülünk és a belsőt, kapcsolatainkat elhanyagoljuk, karácsonyunk kongó ürességét készítjük elő. Karácsony több akar lenni!

Karácsony a közelség ünnepe

A hívő ember azt ünnepeli, hogy az örök Isten keresi a közelséget, keresi a lehetőséget, hogy minél közelebb kerülhessen az emberhez. Az örök Ige emberré lett, apró gyermekként jött közénk, rászorulva egy édesanya gondoskodására. Isten gyengédsége ez az ember iránt. Karácsonyunkhoz hozzá tartozik a gyengédség, a közelség. Egyik kortárs gondolkodónk mondja, a szék akkor is szék, ha senki nem ül rajta; a ház akkor is ház, ha senki nem tartózkodik benne, de az otthon csak akkor nevezhető otthonnak, ha szeretetteljes közelség. Karácsonyi készülődésünk, rohanásaink közepette, vagy azok ellenére, próbáljuk már most gyakorolni a közelséget, a gyengédséget, a tapintatot, hogy az ünnep szent napjai ne valami furcsa, idegen testnek tűnjenek majd számunkra.

Karácsony az emberi méltóság ünnepe

Ha valaki veszi a fáradságot és meglátogat bennünket, megtiszteltetésnek éljük meg. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy maga Isten látogatja meg az embert. A klasszikus gondolat szerint: „Isten emberré lett, hogy az ember istenivé válhasson”, így válik az ember fölemelésének ünnepévé. Az ember méltósága nem abból fakad, hogy öreg vagy fiatal, tehetséges vagy kevésbé tehetséges. Az ember méltósága létéből fakad. Egyazon méltósággal bír az ereje teljében lévő fiatal, az éppen megfogant magzat és az elaggott öreg. Karácsony ünnepe arra is hív, hogy családunkba senkit ne írjunk le, ünneplésünkbe integráljuk öregjeinket, akik talán már egy szociális otthon homályában élnek csupán. Figyeljünk azokra, akik családunk vagy városunk perifériájára sodródtak.

Karácsony a realitások ünnepe

Jézus Urunk nem ideális körülmények közé született. Egy városszéli barlangistállóban látta meg a napvilágot. Ferenc pápánk a Szűzanyáról elmélkedve rácsodálkozik arra, hogy a Szűzanya olyan embertársunk, aki néhány darab rongyból és egy istállóból is képes otthont varázsolni. Lehet, hogy nincsenek ideális körülményeink, anyagi lehetőségeink a karácsony előkészítésére, de mert az otthon szeretetteljes közelség mégis „otthonossá” tehetjük készülődő ünnepünket.

Karácsony a remény ünnepe

Lelkesen tudjuk énekelni: „Mennyből az angyal lejött hozzátok”. Valaki föntről érkezett le. Aki a fönthöz tartozott, most lent, közöttünk van. A „fent” azonban létezik. Nagy kísértésünk, hogy megfeledkezzünk róla és pusztán a „lent”-ben, az egysíkúságban gondolkodjunk, ellaposodjunk, reményvesztettekké legyünk. Amikor az örök Ige közénk testesülve emberré lett, nem szűnt meg a „fent”. A létnek távlata van, értelme van, nem lehetünk soha reményvesztettek.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok további áldott készülődést és boldog karácsonyt!

                                                                                                                                               Bíró László tábori püspök

Forrás: Katolikus Tábori Püspökség

Fotó: Terrasanta.net; Lambert Attila

Magyar Kurír