Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ferenc pápa: Mária a reménység jele az emberiség számára Augusztus 15-én, Mária mennybevételének ünnepén Ferenc pápa Castel Gandolfoban, a pápai palota előtti
Szabadság téren mutatta be az ünnepi szentmisét. Homíliájában
emlékeztetett rá, hogy a II. Vatikáni Zsinat az egyházról szóló
konstitúciójának (Lumen gentium, 59) utolsó részében nagyon szép
elmélkedést hagyott ránk Szűz Máriáról.
A pápa azokat a
kifejezéseket idézte fel, amelyek a ma ünnepelt misztériumra
vonatkoznak. Elsőként a következő szavakra emlékeztetett: „a Szeplőtelen
Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, földi
életének végeztével az Úr testben és lélekben fölvitte a mennybe és a
mindenség királynőjévé magasztalta”. Az utolsó sorokban pedig ezt
olvashatjuk: „Amint Jézus anyja a mennyben testében és lelkében már
megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az egyháznak, melynek az
eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön
mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja, a biztos remény és vigasztalás
jeleként ragyog Isten zarándok népe számára”(68. pont).
Anyánk e
csodálatos ikonjának fényében összpontosíthatunk három kulcsszóra,
amelyeket a bibliai olvasmányokban éppen hallhattunk: küzdelem,
feltámadás, remény. Küzdelem, feltámadás, remény – hangsúlyozta a pápa.
A Jelenések könyvéből vett szakasz az asszony és a sárkány közötti harc
látomását írja le. Az asszony alakja, amely az egyházat jelképezi,
egyrészt dicsőséges, győzedelmes, másrészt még vajúdik. Ilyen valójában
az egyház: az Égben már Ura dicsőségével egyesül, azonban a
történelemben szüntelenül megpróbáltatásokat és kihívásokat él meg,
amely az Isten és az örökös ellenség, a gonosz közötti konfliktussal
jár. Ebben a küzdelemben, amellyel Jézus tanítványainak kell
szembenézniük, Mária nem hagyja őket magukra: Krisztus és az Egyház
Anyja mindig velünk van.
Mária is bizonyos értelemben osztozik
ebben a kettős állapotban. Ő természetesen egyszer és mindenkorra
belépett az Ég dicsőségébe. De ez nem jelenti azt, hogy távol van, hogy
elszakadt tőlünk. Éppen ellenkezőleg: Mária elkísér bennünket, velünk
együtt küzd, támogatja a keresztényeket a gonosz erői ellen folytatott
harcban. A Máriával való imádkozás, különösen a rózsafüzér, rendelkezik
ezzel az „agonisztikus”, vagyis küzdő, harcoló dimenzióval is. Olyan
ima, amely támogat a gonosz és bűntársai elleni harcban. A pápa
megkérdezte a híveket: És ti, imádkozzátok-e mindennap a rózsafüzért?
Biztos? – majd rátért a második olvasmányra, amely a feltámadásról szól
(1Kor 15-20,26).
Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első
levelében azt hangsúlyozza, hogy kereszténynek lenni annyit jelent:
hiszünk abban, hogy Krisztus valóban feltámadt a halottak közül. Egész
hitünk ezen az alapvető igazságon nyugszik, amely nem egy eszmény, hanem
egy valós esemény.
Mária mennybevétele – testével és lelkével
együtt – Krisztus feltámadásába van írva. Az Anya emberségét a Fiú
vonzotta magához a halálon át vezető úton. Jézus egyszer és mindenkorra
belépett az örök életbe emberségével együtt, amelyet Máriától kapott.
Így az Anya, aki hűségesen kísérte Fiát egész életén át szívével, Vele
együtt belépett az örök életbe, amit Mennynek, Paradicsomnak, az Atya
Házának nevezünk. Mária is megismerte a kereszt vértanúságát: szíve,
lelke vértanúságát.
Mária szívében szenvedett, miközben Jézus a
kereszten szenvedett. A Fiú kínszenvedését a végsőkig átélte lelkében.
Teljesen csatlakozott Fiához a halálban, ezért kapta meg a feltámadás
ajándékát. Krisztus a feltámadottak zsengéje, míg Mária a megváltottak
zsengéje, az első azok közül, akik Krisztuséi. Mária a mi Anyánk, de
mondhatjuk, hogy képviselőnk, nővérünk, első nővérünk, az első a
megváltottak közül, aki a Mennyországba jutott.
Végül a pápa az
evangéliumi szakasz alapján (Lk 1,39-56) a reménység szó jelentését
elemezte. A reménység annak az erénye, aki, miután megtapasztalta a
konfliktust, az élet és a halál, a jó és a rossz közötti mindennapi
küzdelmet, hisz Krisztus feltámadásában, a Szeretet győzelmében.
Hallottuk Mária énekét a Magnificatot: ez a remény himnusza, a
történelemben zarándok Isten népe éneke. Sok ismert és ismeretlen szent
éneke, akik azonban mind jól ismertek Isten számára: anyukák, apukák,
katekéták, misszionáriusok, papok, szerzetesnők, fiatalok, gyermekek,
nagypapák és nagymamák: ők szembenéztek az élet küzdelmével, szívükben
hordozták a kicsinyek és az alázatosak reménységét.
Mária
mondja: „Magasztalja lelkem az Urat” – ma is ezt énekli az egyház a
világ minden részén. Ez a himnusz különösen intenzív ott, ahol Krisztus
Teste ma kínszenvedését éli. Ahol jelen van a kereszt, ott számunkra,
keresztények számára jelen van mindig a remény is. Ha nincs
reménységünk, nem vagyunk keresztények. Ezért szeretem ismételni: ne
hagyjátok, hogy ellopják reménységeteket. Ne lopják el tőlünk a reményt,
mert ez az erő Isten kegyelme, ajándéka, amelynek révén előre
haladhatunk az égre tekintve. Mária mindig ott van, közel áll ezekhez a
közösségekhez, testvéreinkhez, velük együtt halad, szenved és énekli a
remény Magnificat énekét.
Kedves testvérek, mi is teljes
szívünkkel csatlakozzunk a türelem és a győzelem, a küzdelem és az öröm
énekéhez, amely egyesíti a győzelmes egyházat a zarándok egyházzal,
vagyis velünk. Egyesíti a földet az éggel, egyesíti történelmünket az
örökkévalósággal, amely felé haladunk – fejezte be homíliáját
Nagyboldogasszony ünnepén Ferenc pápa.
(Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!