Böcskei László nagyváradi megyéspüspök a megállásra, a jászol melletti elidőzésre hív karácsonyi üzenetében, melyet az alábbiakban olvashatnak.

„Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” (Lk 2, 6–7)

Kedves Ünneplő Testvéreim!

Annak ellenére, hogy a mai világban, karácsony ünneplésének egyre erősödő profanizálásával szembesülünk, amikor a külsőségek egyre inkább teret hódítanak a bensőséges és tartalommal telített ünnepléssel szemben, a fent idézett híradás valamiféleképpen mégis megfogalmazódik, kifejeződik és elhangzik nemcsak a megszentelt helyek csendjében, a templomokban felállított jászlak közelében, hanem az ünnepek előtti élet mindennapi tumultusában is, a köztereken és a bevásárlóközpontokban, mindenhol, ahová az ünnep egy új fényt sugároz és egy ellenállhatatlan ragyogást közvetít. Mert valóban, a világot megrendítő eseményről van itt szó, amelyről évezredeken keresztül meghittséggel beszéltek az emberek, és amely még most is, a 21. század elején is mozgásba hozza a célját és boldogulását kereső embert. Olyan ez az esemény, amely egyszerűségében lenyűgöz, és nagyszerűségében kimozdít abból, ami a mai ember számára megszokott és mindennapi szokott lenni.

Lenyűgöző egyszerűsége miatt az ember mintha közelíteni sem merne ehhez az eseményhez, az ünnephez, amely végső soron magáról az emberről szól, akihez Isten elérhető módon közeledik. Mindennapi életstílusunkban mintha már elszoktunk volna az ilyen könnyen érthető és megközelíthető megnyilvánulásoktól, és még az Isten megtapasztalását is a rendkívüliségekben keresnénk. Az ilyen hozzáállásnak van egy keményebb megnyilvánulása is, amikor azt gondoljuk, hogy Isten megismerése csak a kiválasztottakra tartozik, az úgynevezett átlagember pedig csak távolról érezheti át vagy sejtheti meg azt, amit talán elmosódott vagy beporosodott hitével még magában rejt és hordoz.

Karácsony nagyszerűsége azonban újból és újból azt sugallja, hogy maga az ember és az ő élete sokkal csodálatosabb és értékesebb annál, mint amire a sokféle külső hatásokra hajlamosak vagyunk rábólintani. Mert az egyszerű karácsonyi esemény magában hordozza a titkot: az „énhatárokat” átlépő életről és találkozásról szól, amelyben most is a kezdeményező a minket szerető Isten. Megjelenik közöttünk Ő, és sorsközösséget vállal velünk, hogy tekintetünket és szívünket mi is merjük a magasba emelni. Mert csak az boldogíthat igazán, amely e találkozásból ered és innen indul kibontakozásnak.

Nagyszerűségében karácsony ünnepe újjászületésünknek az ideje, amikor megnyitjuk és megtisztítjuk életünket azért, hogy elfogadhassuk Isten ajándékát. Ilyenkor, miközben szeretteinknek készítgetjük ajándékainkat és talán a megszokottnál többet figyelünk egymásra, kicsit megzavarhat bennünket az ilyen megközelítés. De ebben rejlik karácsony mélységes titka: alkalmasnak és késznek kell lennem elfogadni Isten ajándékát, hogy én is ajándékozhassak, és az én ajándékom is értékes legyen mások számára! Örülnöm kell Isten ajándékának, az Ő Fiának, és akkor én is igazi örömet tudok vinni mások életébe!

Kedves Ünneplő Testvéreim!

Az idézett szentírási híradás mintha az ünnep nosztalgikus hangulatába vezetne bennünket. Legalábbis így érezhetjük első olvasásra. „Mária világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette.” Megállunk, elcsodálkozunk az eseményen, tekintetünkkel a Gyermeket keressük és még együttérzőek is tudunk lenni Máriával és Józseffel szemben. Majd tovább megyünk, mert szólítanak a kötelezettségek, várnak a vendégek, sürget az idő a szórakozásra és értékes az idő a pihenésre. Sok minden feltornyosul ilyenkor bennünk és körülöttünk, amiért is sokak számára csak ennyiből áll a karácsony! Csendes, nosztalgikus továbbhaladás, de igazi találkozás és az élet feletti mélységes öröm nélkül.

A történet azonban nem csak erről szól karácsonykor. Mária mellé állít bennünket, aki pólyába takarja egyszülött fiát. Karjaiba veszi gyermekét és átöleli benne az Istent. Jászolba fekteti Őt, szegényes és egyszerű jászolba helyezi, és ezzel mindent felajánl neki, amivel rendelkezik. József pedig csendben őrködik fölöttük, mert tudja, hogyan kell ilyenkor helytállni!

Ha igazi karácsonyt akarunk magunknak, akkor időzzünk el mi is a jászol közelében. Áldozzuk fel megszokott kötöttségeinket és engedjünk magunknak időt az elcsendesedésre, a megnyugvásra és a kiengesztelődésre. Ne idegenkedjünk Isten közelségétől, inkább adjunk neki helyet a mi életünkben és hitünkkel álljunk ki mellette. Az ilyen karácsonyt szeressük és engedjük, hogy titka megvalósuljon bennünk és környezetünkben. Ünneplésünk legyen valóban megszentelt idő, amikor az ég találkozik az földdel, Isten az emberrel, angyalok a pásztorokkal, én a felebarátommal – mert Isten itt van közöttünk.

Mindenkinek kegyelmekben gazdag, békés, örömteli karácsonyt kívánok!

Nagyvárad, Urunk születésének ünnepén, 2016 karácsonyán

†Böcskei László
megyéspüspök