Krisztusban szeretett testvéreim, kedves ünneplő hívek!

A karácsonyi jelenetek felidézésénél egészen magával ragadó a pásztorok története. Szent Lukács evangélista, aki egészen részletesen tárja elénk Jézus születésének jelenetét, fontosnak tartotta az egyszerű pásztorok élményének megörökítését is, gondolva talán arra, hogy ezáltal még jobban kifejezésre kerülhet az Isteni Szeretet és Jóság megnyilvánulása minden ember életében. 

A pásztorok élményszerű tapasztalata ott, a betlehemi pusztában, nem csak egy rendkívüli találkozás volt az angyalok mennyei seregével, akik meghozták a Jó hírt az emberiségnek. Ennél többet jelentett ez a tapasztalat: fordulópont volt, sőt kiindulópont, hisz az Atya hűségének látható jeléhez, a betlehemi jászolhoz vezette őket, ahol a megtestesült Istent szemlélhették, aki Fiában, Jézus Krisztusban szeretet, jóság és irgalom:„Megjelent üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megmentett minket – nem a mi igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt.” (Tit 3, 4-5).

„Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!”(Lk 2, 15).Az egyszerű pásztorok megszokott nyugalma az angyalok híradását követően egészen háttérbe szorul. Még a sötét éjszaka sem tudja őket fontolgatásra, várakozásra késztetni:az angyalok híradása szerint valami rendkívüli történt és ez a történet róluk is szól. Nincs idő további fontolgatásra vagy kérdezősködésre. Indulni kell, mert vár a csoda: Isten jóságának és szeretetének megtestesült csodája, Jézus Krisztus a betlehemi jászolban. Még a készülődés is elmarad, és csak azt viszik magukkal, ami a mindennapi életükhöz hozzátartozott, hogy majd ezekből nyújtsanak ajándékot a megszületett Messiásnak. 

Kedves Testvéreim! A pásztorok nyomába szegődünk karácsonykor. Az isteni csoda felfedezésére induló pásztorokhoz csatlakozunk, felismerve azt, hogy életünkben is vannak újabb és újabb kiindulópontok. Amikor magunk mögött hagyjuk a megszokott, hozzánk nőtt dolgokat, és engedjük, hogy magával ragadjon a hozzánk közeledő Istenjósága. Ezért a pásztorok nyomába lépve nem csak visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor Isten látható alakban belépett a világba, nem csak egyszerűen felidézzük az Isten és ember közötti legmélyebb találkozást. A pásztorok nyomába szegődni feltételnélküli döntést és elindulást jelent itt és most, jelenti a kilépést a megszokottból, hisz az angyali szózatra figyelve nem is cselekedhetünk másként: Isten nem hagyta magára az embert, egyszülött Fiát küldte el a világba, hogy aki befogadja Őt, megtalálja az igazi életet. 

„Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!”(Lk 2, 15). – A keresztény ember karácsonyi hitvallása fogalmazódik meg a pásztorok szavában. Magával ragadó ez a hitvallás, mert az állandó keresés és megtalálás vágyától sokszor agyonhajszolt embert a helyes útra irányítja. Tapasztaljuk, hogy keresésünk sokszor eredménytelen, és szembesülünk azzal, hogy amit elérünk, az nem az, mint amire vágytunk, nem az, amire számítottunk. Kereséseink sorozatos kudarcai fásulttá tesznek, elveszik kedvünket a további kereséstől, az újrakezdéstől. A megtalálás örömének a hiányában az emberek elidegenednek egymástól, egymás ellen fordulnak, terjed az erőszak, fokozódik a gyűlölet és szinte észrevétlenül homály borul az egész világra. Kihunyni látszik az a ragyogó fény, amelyet Isten hozott az emberek közé, amely az angyalokat körülvette, amely a bölcseket vezette.

Az egyszerű pásztorok megértették, hogy valami csodálatos dolog történt értük és még a kietlen, sötét pusztában is rátaláltak az igazi útra. Engedtek a hangnak, amely hangosabb volt a világ zajánál, erősebb az évezredek fásultságánál. Visszhangra talált bennük az égi hang és elindultak. Az ő útjukra lépünk mi is, hanem engedjük, hogy a világ zaja elnyomja az égi hangot, Isten üzenetét. Nézzünk szembe a világzajával, amely megterhel és elbizonytalanít, és ne engedjük, hogy békétlenséget és szeretetlenséget szüljön bennünk, környezetünkben. Engedjünk az égi hangnak, amely arra hív, hogy induljunk és megtaláljuk a jóság és szeretet forrását, Jézus Krisztust.

„Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!”(Lk 2, 15).

Kedves ünneplő Testvéreim! A várakozás ideje elmúlt! Indulni kell, mert a betlehemi Kisdedben maga Isten vár reánk! Lépjük át ezen az ünnepen, a következő év minden napján a kiengesztelődés és megbocsátás küszöbét: kezdjünk el új életet élni! Az ünnepek öröme járjon át bennünket, szemléljük kitartóan Isten végtelen jóságát és irgalmát, hogy sok áldás szálljon a magunk és a ránkbízottak életére.

Nagyvárad, 2015. Karácsonyán

Böcskei László
megyéspüspök

Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír