Június 16-án, kedden este a nagyváradi székesegyházban mutatta be ezüstmiséjét Böcskei László megyéspüspök, hálát adva az elmúlt 25 év kegyelmeiért. Az ünnepség szónoka Martin Roos temesvári megyéspüspök volt – tájékoztat az Erdély Online.

 

„Engem az Úr ragadott el magához, / Ő tette szent palástját vállaimra, / Azóta látok minden égi titkot, / S enyém az arany, tömjén és a mirha.” A válaszos zsoltár ezen szavai csendültek fel többször is június 16-án, kedden este a nagyváradi székesegyházban annak örömére, hogy 25 évvel ezelőtt szentelték pappá Temesváron a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye jelenlegi főpásztorát, Böcskei László megyéspüspököt. A főpásztor ez alkalomból egykori évfolyamtársaival közösen mutatta be a legszebb és legszentebb áldozatot, dicsőítve és hálát adva Istennek.

Bevezetőjében felhívta a vele együtt ünneplők figyelmét: 1990. június 24-e a papszentelések napja volt Váradon, Gyulafehérváron, Temesváron és Szatmárnémetiben, ami nem csupán azért volt rendkívüli, mivel új leviták (az Ószövetségben tág értelemben az egész papság – a szerk.) léptek az Úr követésébe, hanem amiatt is, mert hosszú és nehéz évtizedek után visszatért a régi rend. Az ősi egyházmegyék élére püspökök kerültek, akik a székesegyházaikban papokat szentelhettek. Immár nem csupán Gyulafehérváron volt tehát ez lehetséges, ahol a papnövendékek éveken keresztül együtt tanultak, hanem a többi katolikus egyházi központban is.

Böcskei László úgy fogalmazott: ő és évfolyamtársai is ebbe a sorba álltak be, amikor 1990 nyarán az elsők közt járultak új püspökeikhez, de már nem egy csoportban, hanem mindenki a saját főpásztora elé, hogy aztán az ősi egyházmegyék szolgálatába lépjenek. Egy új kezdet volt ez számukra, a papi életük kezdete, de ugyanakkor ez az egyház életében is egy új elindulást jelentett.

A megyéspüspök ezután felidézte, hogy 1984 és 1990 között tizennyolcan tanultak együtt a gyulafehérvári papnevelő intézetben, de a papszentelésre csak tízen maradtak, illetve egy valaki még csatlakozott hozzájuk. Hangsúlyozta: a jubileum kapcsán hálát adnak a hivatásuk kegyelmeiért és mindazokért, akik mellettük álltak, irányították és támogatták őket az évek folyamán. Ugyanakkor újból és újból Istennek ajánlják fel magukat, erőt, kegyelmet és áldást kérnek, hogy mindig az ő nevében tudjanak szolgálni az emberek közt.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Személyes hangvételű prédikációjában Martin Roos temesvári megyéspüspök felelevenítette azt a pillanatot, amikor 1991 januárjában a temesvár-erzsébetvárosi plébánián akkortájt káplánként szolgáló Böcskei Lászlót Kräuter Sebestyén akkori megyéspüspök kinevezte titkárának. Martin Roos szerint a jelölt meglepődött és megdöbbent, azt kérdezte: „Mit kell majd csinálnom?” Az ezt követő időszakban azonban bebizonyította, hogy nem kell őt félteni. A tettek embereként gyorsan megtanulta, mit kell tennie, akkor is, amikor a főpásztorrá szentelésének estéjén egyedül maradt a hatalmas váradi püspöki palotában. Mert közben szálltak az évek, előbb a temesvári egyházmegye általános helynöke, majd a váradi egyházmegye főpásztora lett, a következő hetekben pedig már ötvenedik születésnapját fogja ünnepelni.

„Szívesen jöttünk az ezüstmiséjére, mert mindannyiunk számára áldás. Ajándék volt az elmúlt huszonöt év azoknak az embereknek, akik közt lelkipásztorként szolgált” – hangsúlyozta Martin Roos, aki ezután azon meggyőződésének adott hangot, hogy a huszonöt év egy papi hivatás közepét jelenti, a munkában való kibontakozás csúcsát, az idő múlásának jelei pedig tíz éven belül az őszülő hajszálak formájában is megmutatkoznak. Azt is mondta: a papi hivatás olyan, mint egy merész kaland. Senki, így az „oltástestvérek” se tudhatják előre, hogy mi következik, ezért emberi merészségre és isteni kegyelemre, gondviselésre van szükség a helytálláshoz. Nem szabad megfeledkezni azonban mindannyiunk felelősségéről sem, hiszen ahogy a mondás is tartja: minden népnek olyan papjai vannak, akiket megérdemel, akiket „kiimádkozik” magának, ezért bátorságunk kell, hogy legyen ahhoz, hogy imáinkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy jó papjai legyenek a világegyháznak, a Szűzanya segítségét és oltalmát is kérve.

A saját, a papság és a hívek nevében Fodor József vikárius is köszöntötte Böcskei Lászlót, új pásztorbottal ajándékozva meg őt. Az ünnepség ezüstmisés áldással ért véget.

Fotó: Erdély Online

Magyar Kurír