A Bakony közelében a Bodok hegyhát lábánál fekszik az ősrégi település.

Itt ölelkezik a Bakony és a Vértes hegység. Régen a szlávok Vodoknak, illetve Bodoknak, a németek pedig Mária-Vudoknak nevezték. Bodajkot illeti meg a "legrégibb magyar búcsújáró hely" címe is.

Már a 9. században vallásos tisztelet vette körül Bodajk szent kútját, és Szent István kezdeményezésére k

ápolnát is építettek a Kálvária-hegy tövében, a Szűzanya tiszteletére. Többször is elzarándokoltak ide Szent István és Szent Imre.

Megjelent Bodajkon Szent Gellért, sőt Szent Lásztó király is, aki 1090-ben az AI-Duna felé igyekvő, Székesfehérvárt ostromló pogány-tatár csőcseléket egy keresztvetéssel futamította meg. Legalábbis így emlegeti a legenda.

     II. Géza király idejében a keresztes lovagok kapták meg a helységet, és a tőrök időkig ők gondozták a kegyhelyet. A törők megszállók azonban itt is mindent tönkretettek.

     Az ellenük való harcokban nagynevű vitézek vettek részt, így gróf Nádasdy, gróf Thurzó és gróf Berényi; de küzdött itt Brindizi Lőrinc, a híres szentéletű kapucinus szerzetes is.

     A törökök kivetése után Bodajk is, meg kegykápolnája is újraépült. A vidék földesura a Hochburg család lett 1691-ben. Ők 1695-ben a szomszédos Mórra telepítették a kapucinus rendet, és a szerteresek feladatául szabták meg a bodajki kegyhely újjáépítését is. Egy Willibald nevű páter 1697-ben meg is kezdte a munkálatokat és megvetette a Dunántúl egyik leglátogatottabb kegyhelyének alapját.

     Belekezdett - a régi alapokon - a Segítő Szúz kápolnájának építésébe, majd 1728-42 között a búcsújárók befogadására a kápolnácska mellé barokk kegytemplom épült. Ezen időben még Mór filiája, de 1749-ben a fölépült zárdában már önálló plébánia kezdte meg működését.

     A modern idők vallásos megújhodása megkövetelte a kegyhely kibővítését. Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy 1942-ben mintegy tizenötezer zarándok befogadására alkalmas hatalmas zarándokud- vart kezdtek kialakítani, olaszos árkádsorral és szabadtéri oltárral. Az építkezés napjainkra lényegében be is fejeződött, noha a II. világháború Bodajkot is letarolta. 1945-ben rom és pusztulás volt itt is. Ám Isten segítségével és a búcsúsok támogatásával hamarosan újjépülhetett minden. Sajnos 1950-ben az istentelen államvezetés akaratából eltávolították a kapucinus szerzeteseket, de hála Istennek negyven évi száműzetés után 1989-ben visszafoglalhatták kolostorukat és újra megkezdhették a Szűzanyának és zarándokainak szolgálatát.

     A kegyhelyen történt csodálatos gyógyulásokról hivatalos okmányok tanúskodnak. Szomorú tényként kell viszont említenűnk, hogy a balinkai bánya miatt a volt szent kút vize elapadt. A bodajki kegyhelynek saját búcsús éneke van, amit itt közlünk.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 41-42.old.)