Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A február 7-én és 10-én, hamvazószerdán Déván tartott elmélkedéseiben az irgalmasság testi cselekedeteinek hatodik állomásáról beszélt.

Február 7-én, vasárnap Böjte Csaba a dévai templomban arról beszélt, hogy ne ítélőbíróként álljunk mások előtt, hanem segítsünk nekik felszabadulni a bűn rabságából, hogy Isten gyermekeinek szabad, örömteli életét élhessék.

Ó- és újszövetségi példákon keresztül mutatta be, hogy Isten irgalmas a bűnös emberhez. Mózes egy rabszolganépet kivezetett a szabadság földjére – Isten nem azt akarja, hogy aki bűnt követett, meghaljon, hanem azt, hogy felszabaduljon; Isten szabad gyermekeként örömben és békében éljen. Izajás próféta alakját is a hallgatóság elé idézte Csaba testvér: rossznak, bűnösnek tartja magát, Isten mégis az angyalát küldi, hogy megtisztítsa, próféta váljon belőle. Isten nem ártatlan, ma született bárányokat választott ki – hangsúlyozta a ferences szerzetes.

Pál apostol is azt mondja magáról, hogy ő az utolsó az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívják, hiszen üldözte Krisztus egyházát. Isten azonban azt akarta, hogy Saul megtérjen és éljen. Péter is vádolja, bűnös embernek tartja magát. Jézus azonban nem azt mondja neki, hogy „te nagy zsivány vagy”, hanem emberek halászává teszi.

Milyen sokszor ítélkezünk, eldobjuk, ami nem elég jó, akár a házastársunkat is. Mennyire más Jézus hozzáállása, aki a megroppant nádat nem töri el! Nem az a feladatunk, hogy ítélőbíróként még egy lapáttal tegyünk a másik vállára, hanem segítsünk, hogy felszabaduljon, Isten gyermekeinek szabad, vidám életét élhesse – figyelmeztetett Böjte Csaba. 

Ezt követően újabb példákkal érzékeltette, hogy Isten a kicsiny, bűnös embert nagy feladatokra választja ki. Isten nem a bűnünket nézi. Szent Ferenc, mielőtt megtért, harcolt és fogságba esett a polgárháborúban. Szent Ignác is megsebesült katonatisztként: háborúban vett részt, katonák indultak a szavára. Szent Kamill egyszerű, lecsúszott családból származott. Zsoldos katona volt – mondta el róla Csaba testvér, majd hozzátette: a mai világ is tele van zsoldosokkal, milyen jó lenne, ha Szent Kamill nevében ők is meg tudnának térni. Kamill megsebesült és sokat imádkozott. Idővel megváltozott, ahogyan Saulnak és Péternek is idő kellett, nem egyszerre lettek szentek. Szent Kamill kártyázott, mindenét eljátszotta, ivott, mégis felszabadult és a szenvedélybetegek védőszentje lett. Ott maradt a kórházban ápolni a többi beteget, erősítette a szenvedőket, elmondta nekik, hogy nincs végérvényesen zsákutcába futott élet, még a haldokló ember számára is van bocsánat. 

Böjte Csaba buzdította hallgatóit: a bűn, amely gyökeret ver a szívünkben nem mi magunk vagyunk, eltaszíthatjuk magunktól. Kérte, hogy hamvazószerdán gondoljuk át, mitől kellene megszabadulnunk. Jézus nem vádol, hanem mint az áldott tavaszi eső, leoldja a bűnt. Így kellene nekünk is egymáshoz fordulnunk – figyelmeztetett.

 

Február 10-én, hamvazószerdán Csaba testvér ismét Déván folytatta tanítását az irgalmasság hatodik testi cselekedetéről. Felhívta a figyelmet arra, hogy Ferenc pápa arról beszélt, a szentévben meg kellene osztanunk javainkat a szegényekkel. Az Ószövetség idején a jubileumi években elengedték a tartozásokat, felszabadították az adósokat. Legyünk mi is nagyvonalúak egymással, merjünk amnesztiát hirdetni! – kérte Böjte Csaba.

Kiemelte a szentgyónás fontosságát: szembenézünk magunkkal, bűnbánatot tartunk, ráébredünk, hogy nekünk is rossz, amikor rosszat teszünk másokkal. Döntünk arról, hogy a bűnt eltaszítjuk és a jó mellett állunk. Csaba testvér arra is figyelmeztetett, hogy a bűnbánat lényege nem az, hogy magunkkal foglalkozunk: „aki magába roskad, az elég rossz társaságba kerül”. Kérte, tegyük inkább azt, amit a tékozló fiú, aki az Atyához ment: menjünk Jézushoz, Ő a jó társaság, nem saját magunk. Álljunk talpra, induljunk el. Mondhatjuk Jézusnak: „Kicsi vagyok, gyenge vagyok, de a Tied vagyok”.

Böjte Csaba azt kérte a hamvazószerdai szentmise prédikációjában, hogy bocsássunk meg mi is másoknak! Visszaadhatjuk a másik szabadságát azzal, hogy nem haragszunk rá. Fontos, hogy a politikában is megtörténjen ez a megbocsátás, a háborúban egymással szembenálló felek ki tudjanak engesztelődni egymással.

Szép lenne levelet írni országaink elnökeinek, és amnesztiát kérni a raboknak – mondta. Jézus arra biztat, hogy bocsássunk meg szívből egymásnak. Kérhetnénk, hogy akik letöltötték büntetésük nagy részét, azokkal gyakoroljanak irgalmat: így ők is megtapasztalhatják, hogy az emberek képesek egymásnak megbocsátani.

Adja az Isten, hogy vegyük számba, kikre neheztelünk, és kínáljunk nekik Krisztus nevében irgalmat, szabadulást – kérte végül a nagyböjt kezdetén Böjte Csaba testvér.

 

Forrás, fotó, videó: Magnificat.ro

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír