A Katolikus Egyház Jézus Krisztus szenvedéstörténetéhez való kötődésének különleges kifejeződése a Szent Vér tisztelete – mely Jézus áldozatának elismerése, hogy vérét ontotta az emberiség megmentéséért. Ez a vér jelenvalóvá válik az Eucharisztia kegyelmén keresztül: Krisztus testével együtt magunkhoz vehetjük a szentmisében, kenyér és bor színében. Az idők folyamán az Egyház számos ünnepet ült a Szent Vér tiszteletére, de nem vált egyetemessé a 19. századig.

1849-ben, az első olasz függetlenségi háború idején IX. Piusz pápa száműzetésbe kényszerült, Gaetába. Elkísérte őt Giovanni Merlini, aki a Drága Vér Misszionáriusainak harmadik főelöljárója volt. Még dúlt a háború, s Merlini azt javasolta a pápának, hogy hozzon létre egyetemes ünnepet a Szent Vér tiszteletére, Isten mennyei segítségéért esdve, hogy véget érjen a háború, s béke legyen Rómában.

IX. Piusz 1849. június 30-án nyilatkozatot adott ki, kifejezte abbéli szándékát, hogy ünnepet üljenek a Szent Vér tiszteletére. Röviddel ezután a háború véget ért, és a pápa visszatérhetett Rómába. Augusztus 10-én hivatalosan is kihirdette, hogy július első vasárnapját Jézus Krisztus Szent Vérének tiszteletére szenteli.

Később X. Piusz pápa július 1-re tette az ünnepet. A II. vatikáni zsinat után kikerült a naptárból, de választható szentmiseszándékra, amelyet a Szent Vér tiszteletére hoztak létre, egész júliusban ünnepelhető (miként az év többi hónapjában is). Így az egész júliust a Szent Vér tiszteletének lehet szentelni, arra buzdítván a híveket, hogy mélységében elmélkedjenek Jézus áldozatán, hogy vérét ontotta az emberiségért.

Ó, Istenünk, aki egyetlen fiad Szent Vére árán megváltottad az egész világot, őrizd meg bennünk kegyelmed munkáját, hogy megváltásunk titkát mindörökké tiszteljük, és annak gyümölcseit megízlelhessük. A mi urunk, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szent-Lélekkel egységben, most és mindörökké. Ó, Urunk, mi, akik helyet kaptunk szent asztalodnál, örömmel vettünk vizet Megváltónk kútjából: Hozzád esdeklünk, legyen az Ő vére közöttünk az örök élet forrásának kútfeje.

Fordította: Nagy János

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye; Philip Kosloski/Aleteia

Magyar Kurír