A kötetben Meszlényi Zoltán felidézi találkozását Boldog IV. Károllyal és XI. Pius pápai kihallgatásán való részvételét, valamint olvashatjuk a Rerum Novarum megjelenésének 50. évfordulóján elmondott előadásának szövegét, illetve a lengyel Szent Szaniszlóról szóló elmélkedését.

A Rerum Novarumról tartott előadásában Meszlényi Zoltán emlékeztet rá, a történelem folyamán a pápák törekvése mindig az volt, hogy felemeljék az „elesett” emberiséget: „amikor a múlt században ez az elesettség a munkásosztályon volt minden borzasztó következményével észlelhető, XIII. Leó a munkások felemelését tűzte ki programjául, s ezzel a szándékkal küldte a világba szózatát [...] a szociális kérdés megoldását Krisztus földi helytartója indította el, s ezt a tényt tartsuk az emberek emlékezetében, mint az egyház örök dicsőségét.”

Arra is figyelmeztet azonban, hogy a szociális helyzet kezeléséhez mindig szükség van a szeretetre: „lehetnek intézményeink, lehetnek kórházpalotáink betegeink gyógyítására, lehetnek még viszonylag jó béreink is, ha szociális akciónkat nem telíti a keresztény szeretet, tökéletes eredményeket elérni nem fogunk. Anyagiakkal lehet életszínvonalat emelni, de embereket emberibbekké tenni csak a szeretet gyakorlásával lehet.” 

A mártírhalált halt püspök szinte egész élete az esztergomi érsekséghez kötődik. Papi szolgálatát Vaszary Kolos (1891-1912) hercegprímás idejében kezdte; Csernoch János esztergomi érsek idején (1912-1927) prímási levéltáros, később titkár majd irodaigazgató. Megemlékezésében olyan főpásztornak írta le Csernoch Jánost, mint aki szeretetében „magához ölelte az egyházmegye egész papságát. Soha nem tüntetett ki egyeseket annyira, hogy mások mellőzötteknek érezhették volna magukat. Nem voltak kedvencei.

Mindenkit becsült és munkája szerint értékelt. S ha valaki félrelépett, krisztusi megértést tudott tanúsítani s a szenvedő fél, akinek egy fegyelmi ügy kellemetlenségeit kellett elviselnie, nem a szigorú bíró, hanem a szerető főpásztor emlékét vitte magával a tárgyalásokról.”

Meszlényi Zoltánt Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte püspökké – esztergomi érseki szolgálata idején (1927-1945) talán legközelebbi munkatársa volt a magyar katolikus egyházfőnek.

A kötet jelentős részét teszi ki róla írt monográfiája, amit 1950-es, kommunisták általi elhurcoltatása miatt már nem tudott befejezni. Könyvében úgy jellemzi Serédit, mint a kánonjog nemzetközileg elismert kiemelkedő tudósát, aki Rómából hazatérve magával hozta a Vatikán távlatokban való gondolkodását, aki egész életében vallotta: bármennyire is össze vannak kuszálva a dolgok a Duna völgyében, „bármennyire is egymásnak uszítottak népeket, melyek ezer évig békésen éltek egymással, a vallás, a katolikus hit még mindig közös alapul kínálkozik egy újabb összefogásra”.

Meszlényi Zoltán kéziratából egyértelmű, hogy Serédi Jusztinián a leghatározottabban elutasította a faji megkülönböztetés minden formáját. Hitler hatalomra jutásának évében, 1933-ban megszervezte Esztergomban a nyári katolikus egyetemet, amelyen több előadás is elhangzott a faji elmélet tarthatatlanságáról és társadalmi veszélyességéről. A nyilasok 1944. október 15-i hatalomra jutását követően pedig a hercegprímás arra igyekezett rávenni az Országtanács tagjait, hogy ne javasolják Szálasi Ferenc kormányzói kinevezését, de kérése nem talált meghallgatásra. Egyedül ő volt az, aki „rendíthetetlen maradt és nem volt hajlandó szemet hunyni az erőszak és jogtalanság tényei előtt.” Emiatt a nyilas sajtó folyamatosan támadta, rágalmazta.

Boldog Meszlényi Zoltán (1892-1951) vértanú magyar püspök kéziratait Beke Margit egyháztörténész rendezte sajtó alá (2009-ben – a mártírhalált halt püspök boldoggá avatásának évében – ugyancsak az ő tollából jelent meg egy részletes életrajz, Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála címmel). A kötethez Erdő Péter írt ajánlást: Boldog Meszlényi Zoltán püspök „kortársunknak számít”, így „a szent életű” püspök gondolatai „nem csupán a múlt idők üzenetét hozzák el, hanem a jövőnek is példát adhatnak”.

Szent István Társulat, 2014.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír