Thomas Percy Northumbria grófjainak nemzetségéből származott. (E család tagjai Shakespeare több királydrámájában szerepelnek.)

Apját 1537-ben kivégezték, mert nem ismerte el VIII. Henrik (1509-- 1547) egyházfőségét. Öccsével, Henryvel együtt elszakították hű katolikus anyjától. Az apa kivégzésével a család elvesztette polgári- politikai jogait, de amikor Tamás nagykorú lett, visszakapta. A katolikusbarát Tudor Mária királynő (1553--1558) hálából megengedte, hogy újból felvegye a grófi címet, amiért Scarborough-ban levert egy összeesküvést. Egy évvel később feleségül vette a Worcester grófok régi, híres nemzetségéből származó Anne Somersetet.

Northumbria Észak-Angliában, a skót határ közelében fekszik, Tamás gróf pedig ott szolgált királynőjének hűségesen és sikeresen. I. Erzsébet (1558--1603) idejében is, aki az anglikán egyházat támogatta, kezdetben még jól alakultak a dolgai; 1563-ban a királynő a térdszalagrendet adományozta a grófnak. Csakhamar azonban ,,túlságosan katolikusnak'' találták. Jóllehet okosan visszavonult, a későbbi pere alatt tett bizonyos kijelentései arra engednek következtetni, hogy ő maga sem volt teljesen megelégedve ez időbeli magatartásával. Nemsokára azonban színt vallott.

Anglia északi része akkoriban még meglehetősen katolikus volt. Egy protestáns megfigyelő azt közölte, hogy ,,egész Yorkshire-ben alig akad tizenkét befolyásos férfi, aki helyeselné a királynőnek a vallással kapcsolatos eljárását''. 1568-ban a skót Stuart Mária királynőnek (1542- -1567) menekülnie kellett. Mivel őt a katolikus hit védelmezőjének tekintették, Tamás gróf hozzá pártolt.

1569-ben Észak-Anglia nemesei felkelést terveztek Stuart Mária érdekében, Northumbria grófjának azonban kételyei támadtak. Végül legjobbnak találták, hogy írásban tanácsot kérjenek Szent V. Pius pápától (lásd: A szentek élete,187. o.). Erzsébet királynő azonban értesült erről, és már néhány nappal azután, hogy az írást elküldték, Northumbria grófját és egy másik nemest a királynő elé idézték. Nem volt idő arra, hogy megvárják a pápa válaszát; sietve tanácsot tartottak, és elhatározták, hogy nem engedelmeskednek a királynő hívásának, helyette Durhambe vonulnak.

A hívők mindenfelé szabadítóként köszöntötték a felkelők hadseregét; minden templomban ismét szentmisét tartottak a lakosság ujjongása közben. Tizenegy éve hittagadásra kényszerítették ezeket az embereket, a szívükben azonban csaknem valamennyien katolikusok voltak még. A Krisztus öt szent sebét mutató hadijelvény alatt egyik várost a másik után hódították meg.

Sikerük azonban csak addig tartott, amíg Erzsébet meglepetéséből magához térve csapatokat nem küldött Sussex grófjának parancsnoksága alatt. Ezután megfordult a hadiszerencse, a felkelőket leverték; a hadsereg feloszlott, vezérei pedig -- köztük Tamás is -- átmenekültek a határon Skóciába.

Sussex grófja véres bosszút állt. A gazdagoknak nagy sarcot kellett fizetniök; a szegényeket százával akasztották fel.

Tamás megpróbált Skóciában eltűnni, de elárulták, és a skót régens hatalmába került. Fogva tartotta, de arra mégsem tudta magát elhatározni, hogy ellenségének, Erzsébetnek kiszolgáltassa. Utóda azonban tárgyalásokba bocsátkozott a királynővel, a börtön őrzője viszont hajlott arra, hogy a foglyot tekintélyes váltságdíj ellenében szökni engedi. A gróf hitvese beutazta hát az országot, hogy összeszedje a kívánt összeget, Erzsébet azonban gyorsabb volt: kétezer font megfizetése ellenében kiszolgáltatták neki a grófi foglyot.

Tamást két és fél évig tartották fogva Skóciában. Egy pap, aki meglátogatta, azt közölte később, hogy a gróf példás türelemmel viselte el sorsát s a feleségétől és négy kisgyermekétől való fájdalmas elszakítottságát. Mindennap sok órát szentelt az imádságnak és a szemlélődésnek. Börtönben írt imáinak gyűjteménye máig fennmaradt.

Amikor Tamás ismét angol földre ért, felajánlották neki, hogy tagadja meg hitét. Mivel erre nem volt hajlandó, közölték vele, hogy készüljön a halálra. Kivégzése előtt csaknem az egész éjszakát imádságban töltötte. Mint főnemest akasztás helyett lefejezték. ,,Katolikusként halok meg -- mondta az összegyűlt tömegnek --, mert nem ismerhetem el Anglia új egyházát.'' -- Fáj neki, mondta, hogy oly sok embernek, aki őt követte, az életével kellett fizetnie; bizonyos azonban abban, hogy lelkük eljutott a mennyei dicsőségre.

Percy grófot nagyon kedvelte a nép. Amikor lefejezték, százával tolongtak hozzá, és kendőket mártottak a mártír vérébe, hogy ereklyéjük legyen tőle.

Hitvese huszonnégy évvel később halt meg franciaországi száműzetésben. Legkisebb lánya, aki sohasem látta az apját, bencés kolostort alapított Brüsszelben. Amikor Angliában megszűnt a hitüldözés, ez a közösség a dél-angliai Haslemere-be települt át, ahol máig is fennáll.

Tamást 1896-ban avatták boldoggá.