XI. Ince (Benedetto Odescalchi), (1611–1689) a Római Katolikus Egyház pápája volt 1676. szeptember 21-étől haláláig. Boldoggáavatási eljárását a XVIII. század végén indították el, melyet a franciák tiltakozása miatt félbe kellett szakítani, így kanonizálására csak 1956. október 7-én kerülhetett sor.

Benedetto Odescalchi Comóban született egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. Jezsuitáknál nevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte. VIII. Orbán idején lépett az egyház szolgálatába. X. Ince nevezte ki bíborossá. Amikor a pápa Ferrarába küldte legátusként, hogy az éhező embereken segítsen, „a szegények atyjaként” mutatta be őt. 1650-ben nevezték ki Novara püspökének. 1656-ban (egyes források szerint gyenge egészségi állapota miatt) a pápa engedélyével lemondott, és visszatért Rómába.

Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen utódjaként pápának, de a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen halála után XIV. Lajos francia király ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan, de – elfogadta jelölését. Pápává választását csak akkor fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját. 1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett Szent Péter utódja. Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal.

Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett. Nagylelkűség, tisztaság, lelkiismeretesség, egyszerűség jellemzte. Elítélte a korrupciót, a nepotizmust. A török elleni küzdelemben sok érdeme volt mind Bécs, mind Buda felszabadításában. E győzelmeket a Szűzanyának köszönte meg.

Tisztelete halála után hamar terjedni kezdett, s már 1714-ben megkezdődött a kanonizációs eljárása. Ennek véghezvitelét azonban a francia udvar megakadályozta. A megakadt eljárást csak a XX. században folytatták, így boldoggáavatására csak 1956-ban került sor.

Magyar Kurír