Klara Szczęsna (ejtsd: scseszna) anyát szeptember 27-én vették fel a boldogok sorába Krakkóban, a Szent II. János Pál-kegyhelyen. A lengyel szerzetesnő – Szent Giuseppe Sebastiano Pelczarral együtt – társalapítója és kilenc évig főnöknője volt a Jézus Szent Szíve Szolgálóleányai Kongregációnak.

A boldoggá avatást Angelo Amato, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa végezte a Szentatya képviseletében.

„Mindent Jézus szívéért” – ez volt a vezérgondolata Klára anya, a Jézus Szent Szíve Szolgálóleányai Kongregáció rendfőnöknője életének, különösen 1907-től, a rendalapítástól kezdve, egészen 1916-ban, 53 éves korában bekövetkezett haláláig. A női szerzetesrend karizmája a Szent Szív misztériumának dicsőítése és az Úr szeretetének mindennapi életben való terjesztése a kórházi, óvodai és iskolai munkán és a katekézisen keresztül. Klára anya ezt a szeretetet életre keltette az általa végzett szociális munkákban, és szeretete kisugárzott szerzetestársaira is.

Ahogy Amato bíboros hangsúlyozta: Klara Szczęsna anya, akit hősi erények ékesítettek, hiteles példája volt Jézus és az ő irgalmas szíve szeretetének. Magatartása a családjából eredő erős hiten, a nyugalomban és az Isten akaratának való engedelmességben megmutatkozó élő reményen alapult, és azon a szereteten, amely az Isten dicsőségéért való tevékenységben és a felebarát állhatatos szolgálatában öltött testet.

Klára anya nagy hite és tanúságtétele az imádságból, Isten igéjének hallgatásából, a rendszeres gyónásból és az Eucharisztiához járulásból, a Legszentebb Oltáriszentség imádásából fakadt. Túlcsorduló szeretete képessé tette arra, hogy a Szentlélek eszközévé váljon, nyitottá legyen felebarátai szükségleteire, legyenek azok szegények és betegek, vagy akár a rendtársai – mutatott rá a prefektus.

Majd hozzátette: Klara Szczęsna mély, anyai szeretettel szerette rendtársait. Mindig elérhető volt, hogy összegyűjtse, kísérje, segítse őket, tanácsot adjon nekik. Odafigyelt egészségükre, a szükségeikre, különösen, amikor betegségben szenvedtek.

A lelki családja körében megtapasztalt szeretet nem vette körül ugyanilyen mértékben a saját családjában – idézte fel a boldoggá avatott nővér életét Angelo Amato. – Az 1863-ban született Ludwika (ezt a nevet kapta ugyanis a keresztségben) hat fiútestvér mellett nőtt fel, szüleinek állandóan költözniük kellett a munka miatt az oroszok által szétszakított Lengyelországban. A kislány mindössze tizenkét éves volt, amikor elhunyt édesanyja, édesapja új házasságra lépett ezután egy lánnyal, aki mindössze öt évvel volt idősebb Ludwikánál. Ludwika – mivel nem akart férjhez menni – tizenhét évesen Mławába menekült, ahol varrásból tartotta fenn magát. Gyermekkora igazán szép emlékeinek azokat az alkalmakat tartotta, amikor meglátogatta a csodatevő Madonna-képet Żurominban.

A boldoggá avatott Klara Szczęsna Jézus Szent Szíve Szolgálóleányainak és mindannyiunknak megismétli Szent János apostol szívből jövő buzdítását: „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1Jn 3,18). Ugyanis a szeretet az, amely átformálja az emberek szívét és elméjét, hogy testvéribb, befogadóbb és megbocsátóbb társadalom jöjjön létre – zárta beszédét a vatikáni bíboros.

Fotó: Sercanki.org.pl

Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége/Magyar Kurír
(asz)