Júliusban abban a Kegyelemben és szerencsében részesültem, hogy részt vehettem egy egyhetes
lelkigyakorlaton. Örültem hogy szabaddá tudtam tenni magamat egy hétre, és azt a 20 ezer forintot
ami a részvételi hozzájárulás volt sikerült rászánnom.

Csodálatos környezetben voltunk. Püspökszentlászló a Mecsekben, a Zengő lábánál van. Itt van a Jezsuiták
Pihenő és Lelkigyakorlatos Háza, melyet rendelkezésünkre bocsátottak. Igazán testvériesen jutányos áron.
Ezért a mintegy 20 ezer forintért napi háromszori bőséges étkezést és szállást is kaptunk. Egy, két és pótágyas
szobákban. Csodálatos volt a kilátás, a táj, a levegőt pedig harapni lehetett. A csend hallhatóvá vált. Mindenki
meghallhatta lelkiismerete belső hangját, aki figyelt rá. Lelkiismerete mércéjét újra Jézusra kalibrálhatta.
Hétfőn érkeztünk. Finom ebéddel vártak. Ezután foglalhattuk el a szobáinkat. Majd a csendespihenő után, 15
órakor Szentmisével kezdtük meg a több napos együttlétet. A nap további része ismerkedéssel, beszélgetéssel
és énekléssel telt.
Másnap reggeli után megkezdődött az igazi szellemi munka. A lelkigyakorlat témája ismerős Jézusi tanítás
volt, a Nyolc Boldogság, melyet már itthon Inárcson is jól kitárgyaltunk.
A vezetőség a következő lebonyolítási módszert találta ki. A Nyolc Boldogságot négy részre osztotta.
Felkért négy személyt hogy készüljenek fel kettő-kettő boldogmondásból, és tartsanak belőle kiselőadást a
nagyteremben. Ezen előadás után a társaság négy 12-es csoportra osztódott. Csoportonként volt szintén négy
kijelölt testvér, aki szintén felkészült kettő-kettő boldogmondásból, melyet most már saját csoportjában adott
elő. Itt a kiscsoportokban azután mindenki hozzá szólhatott a hallottakhoz. Először szép sorjában, akinek nem
jutott eszébe semmi , az passzolt. Majd a kiscsoport vezetője jelentkezési sorrendben adta meg a szót annak
akinek még volt vagy született közben új gondolata. A vezetőség abban a tisztességben részesített, hogy az 1-es
csoportnak én voltam a csoport vezetője és első kielőadója.
Itt mondom el, hogy nagy örömmel töltött el, mikor a záró Szentmise után minden vezetőségi tag és
csoportvezető elmondta tapasztalatait, véleményét, értékelte a csoport munkát: Az én beszámolóm kapta a
legnagyobb tapsot. Köszönetet mondok ezért csoport társaimnak, hogy ilyen jó közösséget tudtunk alkotni.
A Mennyei Atyának pedig ezerszeres HÁLA hogy megadta ezt a lelki ajándékot nekem.
Szokták volt mondani, nem jó az a lelkigyakorlat amelyen egy-két könny csepp nem homályosítja el a szemek
tisztánlátását. Elmondhatom, sikerült olyan légkört kialakítanom, melyben a testvérek feszélyezettségek nélkül
bátran elmerték mondani gondjaikat bánataikat is melyekbe bele is pityeredtek minden szégyenérzet nélkül.
Azt is észrevettem, hogy akkor is nedvesek lettek a szemek, mikor Jézusunk csodálatos tanításait vettük sorra.
Nagyon tetszik az a mondás, mely szerint ,- Amikor sír az ember, mosakodik a lélek!!!
Igazán nagyszerű élmény látni felnőtt és józan embereket örömükben sírni. Mikor örülnek az Istennek!
Így teltek a délelőttök ebédig. Ebéd után csoportonként fél, egy óra időtartamban készültünk a záró műsorra.
A záró műsorra a pénteki vacsora után került sor, mikor is a csoportok egymást szórakoztatták. Zenével,
énekekkel, szép vallásos versekkel és mint a mi csoportunk is rövid misztérium játékokkal, jelenetekkel.
Külön öröm hogy az én csoportom kapta a legnagyobb tapsot. Vagy csak én hallottam úgy? Majd a négy
produkció után közös éneklés kezdődött, amely a takarodóig tartott
Szombaton reggel még kaptunk reggelit. Majd mindenki haza indult, hogy vasárnap kipihenhesse magát, és
Jézusban megerősödve újra kezdjük szokásos életünket hétfőn, ki-ki a maga munkaterületén.
Nagy önkritikával meg kellett állapítanom, hogy hallottam új gondolatokat a Nyolc Boldogságról. Pedig eddig
azt hittem,már mindent tudok erről.
Mégis van új a nap alatt!!
Legalább is számomra, aki csak 13 éve veszem komolyan az Evangéliumokat. Most nem akarom egyik
boldogmondást sem értelmezni , sem elemezni, csak csoportosítani a Lélektől kapott módon. Ezért hiszem,
hogy csoportosításuk ilyen módon , nem a gondolatok megerőszakolása, hanem Jézus itt is megmutatkozó
csodálatos arányérzékének a felismerése.
Azt tanultam, hogy az Isten tudást nem tud adni, mert ha adna, mindenkinek kellene adnia, hiszen mindenkit
egyformán szeret. Ő csupán a már tanulással megszerzett tudást segít nekünk rendszerezni, formába önteni!

BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK
MERT ÖVÉK A MENNYEK ORSZÁGA

BOLDOGOK AKIK SÍRNAK
MERT ŐK MEGVIGASZTALTATNAK

BOLDOGOK A SZELIDEK
MERT ŐK ÖRÖKLIK A FÖLDET

BOLDOGOK AKIK ÉHEZNEK ÉS
SZOMJAZNAK AZ IGAZSÁGRA
MERT ŐK MEGELÉGÍTTETNEK

BOLDOGOK AZ IRGALMASOK
MERT ŐK IRGALMASSÁGOT NYERNEK

BOLDOGOK A TISZTASZÍVŰEK
MERT ŐK MEGLÁTJÁK AZ ISTENT

BOLDOGOK AKIK BÉKÉT TEREMTENEK
MERT ŐK ISTEN FIAINAK NEVEZTETNEK

BOLDOGOK AKIKET AZ IGAZSÁGÉRT ÜLDÖZNEK
MERT ÖVÉK A MENNYEK ORSZÁGA

Arra figyeltem fel, hitem szerint sugalmazásra, hogy a Boldogmondások alapszavai, fogalmai jól
meghatározható módon két csoportba sorolhatóak. Úgy mint alapértelmezés szerint, pozitív ill. negatív
jelentéstartalmakat hordoznak.
Ezek alapján a pozitívak.: a szelídek (3-ik) az irgalmasok (5-ik) a szívben tiszták (6) a békességszerzők (7)
A negatívak.: a szellemi nincstelenek (1) a szomorúak (2) az éhesek (4) az üldözöttek (8)
Ha Jézus csak pozitív, vagy csak negatív jelentéstartalmakat használt volna, túl egyoldalú lett volna.
Hallgatóságának még nehezebb lett volna befogadni az amúgy is fajsúlyos gondolatokat, melyeket pusztán
megérteni is nehéz. Mert miről is van szó?
Boldogmondásonként van az e-világi logika szerint egy képtelen állítás, melyet követ egy még képtelenebb
következmény, ami az e-világi logika szerint nem oldja fel a mondat első felében lévő ellentmondást, de
keresztény hitünk szerint mégis megoldás arra.
Továbbá arra is figyelmes lettem, hogy a Boldogmondások alanyai részéről hat esetben valamilyen aktivitást,
de legalább is vágyakozást feltételezhetünk. Kettő esetben ez az állapot mint következmény jelenik meg.
Az üldözöttség és a szívben tisztaság valóban állapot, de következmény is egyben.
Ezen felismeréseim után, még könnyebben eltudom fogadni azt az állítást, hogy a Nyolc Boldogság valóban
növekvő sorrendben tartalmazza a mind magasabb és magasabb szellemi tartalmakat. Oly annyira, hogy szinte
szentnek mondható már aki akkor boldog, ha üldözést szenved az IGAZSÁGÉRT!
Gondoljunk arra, hogy a Szentmise elején, a közös gyónásban elmondjuk miképpen vétkeztünk az elmúlt
időszakban. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ha erősségi sorrendbe állítjuk őket,
megállapíthatjuk, hogy legkönnyebb parancsolni a cselekedeteinknek, ill. elkerülni a mulasztást. Közepesen
nehéz parancsolni a nyelvünknek. Míg a legnehezebb parancsolni a gondolatainknak. Embernek szinte
lehetetlen. De ha ez mégis sikerül, és nincsenek visszaeséseink, és valóban uralni tudjuk tetteinket, nyelvünket
és gondolatainkat: Szentekké váltunk, vagy majdnem azzá!
Ennek az igen kívánatos állapotnak az eléréséhez kívánok minden Szeretett Keresztény Testvéremnek nagyon
sok erőt és bölcsességet.

ÁLDJON MEG MINDANNYIUNKAT A DICSŐ SZENTHÁROMSÁG: AZ ATYA A FIÚ ÉS A
SZENTLÉLEK.

AMEN

BOLLÓK ISTVÁN