BORGIA SZENT FERENC 1510. október 8-án született, hercegi családból. Apja János gandiai herceg, anyja Janka spanyol királyi hercegnő volt. Anyját korán elvesztette, ezért jámbor nagyanyja, Mária Henrika nevelte, majd nagybátyjának a szaragosszai érseknek az udvarában tanult tovább. Nagyon szerette hallgatni a prédikációkat, a szónokok szövegét csaknem szóról szóra megjegyezte, és családi körben emlékezetből nagyon hatásosan ismét el-elmondta ezeket a beszédeket.

Tanulmányai befejeztével V. Károly császár udvari szolgálatába került, akivel baráti kapcsolatba is került. 1529-ben házasságot kötött Castrói Eleonórával. Házasságuk nagyon harmonikus volt. Az udvari élet semmit sem változtatott a korábbi életrendjén; áhítatos, mélyen vallásos életet élt. Nem engedte, hogy a szenvedélyek úrrá legyenek rajta, távol tartotta magát az udvar laza és felszínes élvezeteitől. Boldog házasságukból nyolc gyermeke született, de közben az ő hivatástudata is egyre erősödött.

Többször kérte az udvari szolgálatból történő elbocsátását. Feleségének 1546. március 27-i halála után 1546. október 9-én felvételét kérte a Jézus Társaságába. Családi ügyeit elrendezte, titokban elvégezte teológiai tanulmányait, és szintén titokban 1548. február 2-án fogadalmat tett. 1551-ben sikerült elhagynia hivatalát, és

1551. május 24-én pappá szentelése is megtörtént. Elhárította a megbízásokat és a kitüntető címeket. Szegényes kolostorba költözött és alázatosan, igénytelenül élt. Népe a mezítlábas, zsákot cipelő szerzetest “a szent herceg” néven tisztelte. Nagyhatású beszédeket tartott, már megjelenése és egyénisége is óriási hatást jelentett. Visszavonultsága ellenére fontos ügyekben kérték segítségét, még általános rendfőnökké is megválasztották, de ő generálisként is alázatban kormányzott.

Rómában halt meg 1572. október 1-én, boldoggá avatták 1624-ben, szentté avatták 1671-ben. Tetemét 1617-ben Madridba, a jezsuita templomba szállíttatta unokája, Lerma Ferenc herceg, azonban a madridi templomát 1931-ben egyházellenes forradalmárok elpusztították.