1559. július 22-én született Guglielmo de Rossi (Brindisi Szent Lőrinc) Brindisiben. A minoritáknál tanult, majd 1575-ben Velencében csatlakozott a kapucinusokhoz. Rendi tanulmányait a padovai egyetemen és Velencében végezte. 1582. december 18-án pappá szentelték, a rend teológiatanára lett és hitszónok, 1586-ban gvárdián és novíciusmester. 1589-ben választották meg a toszkán rendtartomány főnökévé.

 VIII. Kelemen pápa meghívására 1592 és 1594 között a római zsidók között térített szónoklataival. 1594-ben a velencei, 1598-ban pedig a svájci rendtartomány főnöke lett, közben 1596 és 1599 között a rendfőnökség mellett definitor generalis volt. 1599-ben Prágában volt misszionárius. A törökök elleni háborúk során 1601. októberében részt vett a Vértesalján található Csókakő vára melletti csatában, amely lehetővé tette Székesfehérvár felszabadítását. A csatában Lőrinc Kapisztrán Szent Jánoshoz hasonlóan döntő szerepet játszott: az elfogott török tisztek azt vallották, hogy Lőrincet 5-6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében bátorította a katonákat.

 Itáliában 1602. május 24-én általános rendfőnök lett. A katolikus Európát három év alatt gyalog bejárta, helyreállította a kolostori fegyelmet. Csehországban, Ausztriában és Németországban heves összecsapásai voltak a militáns protestánsokkal, akik közül sokat visszatérített. A kapucinusok a 16. és 17. század fordulóján Lőrinc vezetésével telepedtek le a Habsburg Birodalomban.

 V. Pál pápa hívására 1606-ban visszatért Rómába, ahol három évig prédikált, és sikeresen közvetített az európai uralkodók, főpapok és a Szentszék között. Egy ilyen békemisszió során halt meg Lisszabonban, III. Fülöp spanyol király udvarában 1619. július 22-én.
Lőrinc kiváló bibliatudós és hebraista volt, életműve 15 kötetet tesz ki. Született szónok volt, életszentségének és csodatételeinek híre messze megelőzte. Ha valahova készült, a templomot már órákkal előbb zsúfolásig megtöltötték az emberek, hogy hallhassák és láthassák. Azokban az években, amikor “a szent tábornok” gyalog járta végig Európa országait és mindenütt prédikált, az emberek úgy érezték: egy új apostol jelent meg a földön. Seregestül vonultak ki a fogadására, virágokkal és lombos ágakkal borították be az utat, amerre elhaladt.
1783. május 23-án avatták boldoggá, 1881. december 8-án pedig XIII. Leó pápa a szentek közé iktatta. 1959. március 19-én XXIII. János pápa egyháztanítóvá avatta.

kép: santiebeati.it

forrás: mtva.hu