Gyergyószentmiklós fiatalságáért imádkoztak Szent Anna és Joachim napján, július 26-án a Csobot-hegyi kápolnáknál tartott búcsús szentmise résztvevői. Balázs Katalinnak a Székelyhon.ro hírportálon megjelent beszámolóját közli a Romkat.ro.

A Kápolna utcából induló keresztút stációi mentén haladt a Csobot-hegy felé a keresztalja énekelve, imádkozva. Az 1678-ban épült római katolikus kápolna ma is július 26-án tartja búcsúját, akárcsak az ősök idejében. A búcsújáróhelyet a nagy pestisjárványok után építette Gyergyószentmiklós – akkor még község – életben maradt hétszáz lakosa. Az idei zarándoklatra közel feleennyien jöttek el, a gyalogutat felajánlva a város fiatalságáért, imádkozva, hogy otthon találjanak megélhetést, ne vegyék nyakukba a nagyvilágot.

A jövő fiatalságáról szólt Truca Sándor ünnepi szónokként is. A lelkipásztor tízévnyi orotvai szolgálat után augusztustól a gyergyószentmiklósi örmény katolikus közösség ideiglenes plébánosa lesz. Az anyáknak és édesapáknak példaképként Szent Annát és Joachimot hozta fel, arra buzdítva mindenkit, hogy a gyermeket elfogadni és felnevelni kell, hogy a magzatot méhében hordozó anya nem terhes, hanem áldott állapotú. Egy gyermek érkezése a családban áldás, és nem tragédia.

„Kijöttünk a nagy hegyre, élvezzük Isten teremtett világát mi, Isten teremtményei. Kicsit szálljunk magunkba, s értsük meg, milyen óriási bűn a teremtés folyamatába beleavatkozni. Még a papi hivatásnál is sokkal szebb az Isten törvényeire épített házasság. Ha így élnénk, lenne újabb ezer évünk” – fogalmazott az ünnepi szónok. Truca Sándornak meggyőződése, az áldás elfogadására kell buzdítania híveit, büszkén számolt be arról, hogy Orotván utoljára 2013 októberében kellett természetes halállal halt személyt temetnie, azóta egyetlen öngyilkost búcsúztattak szerettei, viszont csak idén már tíz keresztelő volt és még tíz lesz a hatszáz fős közösségben. „Imádkozzunk a gyermekvállalást és -nevelést komolyan vevő szülőkért” – kérte az ünneplőket.

Nemcsak lelki táplálékból jutott a hegyre zarándoklóknak, helyi vállalkozók és a móricgáti jótevők révén közös ebédre is sor kerülhetett. Százhúsz kiló zúzából készült a pörkölt, de volt disznótokány is, immár hagyományosan. A móricgáti ötfős küldöttség nevében Tóth Antal számolt be, honnan ered a megvendégelés szokása, hogy is van az, hogy nem a helybéliek kínálják az idegenből érkezőket, hanem fordítva: „Öt évvel ezelőtt az itteni barátaink, Len Emil és Egyed András felhoztak ide, a kápolnához. Akkor mondták el, felújítás előtt áll a kápolna, és ők is hozzájárulnak. Gondoltuk, mi is segítünk egy meleg ebéddel. Akkor hetven-nyolcvan főre szándékoztunk főzni, azóta minden évben visszatérünk, és annyit főzünk, hogy mindenkit, aki ide feljön, ebéddel várhassunk.”

Jó nekünk itt lenni – idézték többen a Tábor-hegyi gondolatot, és voltak búcsújárók, akik egész napjukat a hegyen töltötték.

Magyar Kurír